Ti mitől féltek?

Pánikrohamaim vannak ha betegségekről kell beszélni mellékesen meg orvosi lexikon van a fejemben xD Pszichológushoz járok vele remélem egyszer elmúlik. Egyébként gyerekkorom óta van még egy nagy félelmem és az a mennydörgés. Bebújok egy szekrénybe és úgy vészelem át a viharokat. Tudom, nevetséges, de kicsi koromban anyuék rábíztak az akkori legjobb barátom szüleire 1 hétre és nem igazán emlékszem hogy hogyan de valahogy eltévedtünk ketten a legjobb barátommal a közeli erdőben (két 7 éves gyerek egyedül...) és azt mondta majd visszajön értem várjam meg. Egy éjszakát töltöttem egyedül egy erdőben, miközben hatalmas vihar tombolt. A fiúval, aki a legjobb barátom volt, többet nem beszéltem. Igazából azután, miután megtaláltak, nem érdekelt a bocsánatkérése.

19/L

A fiú szülei találtak meg, mert ő végül valahogy hazatalált és elméletileg kérdezgették hogy én hol vagyok. Szörnyen lázas lettem a vihar miatt ezért onnan bevittek a kórházba. 42 fokos lázam miatt szüleim hazajöttek és a maradék pár napot ameddig még bent tartottak a kórházban már itthon töltötték. Egyébként megjegyezném hogy azóta nem voltam lázas még. :D Többet nem hagytak otthon és nem bíztak rá másokra sem csak egyedül a keresztanyukámra, de ő nagyon vigyázott rám mindig. Amikor még nem ismertem a párom (2 évvel ezelőtt) még nagyon szenvedtem minden viharnál, de most ha mellettem van, akkor akár még aludni is tudok. :) Persze azért neki is egy jó ideig tartott megszokni hogy ha vihar lesz hívni kell telefonon és mellettem maradni, mert engem egyedül hagyni ilyenkor nagyon nem jó ötlet. Mindegy hogy hol vagyok amikor meghallom a mennydörgést, bumm! Se nem hallok, se nem látok... Leülök ahol vagyok összekuporodom és ájulás közeli állapotban vagyok. Egész ijesztő lehetek ilyenkor, mert emlékszem hogy még 14 körül lehettem amikor egyszer félig-meddig magamhoz tértem a nagy ijedtségből és a szüleim nagyon ijedt arcot vágtak. Halál sápadtak voltak és hívogatták a mentőket hogy meg fog halni a lányuk. xD Nem igazán értettem akkor, hogy miről beszélnek. Egyetlen egyszer kerültem gáz szituációba emiatt. A sulis barátokkal elmentünk bulizni és valamilyen idióta oknál fogva nem is vettem észre hogy vihar lesz. A tesco közepén leültem ők meg csak néztek rám és azt hitték szívrohamom van vagy hasonló. Akkor már ismertem a párom és ők is ismerték szóval felhívták őt és ő elmondta nekik mit kell csinálni ilyenkor. Azután azért még jó ideig viccelődtek azzal hogy velem nem mennek többet tesco-ba. XD Mint mondtam járok pszichológushoz de eddig még csak a hipochondriámat sikerült kezelni. Egész jól haladunk vele, már több mint fél éve nem volt pánikrohamom. Remélem egyszer ezt is sikerül kihevernem. Egyébként úgy kiherélném a srácot amiért ott hagyott.

19/L