Ha nem járok bulizni és nincsenek barátaim, akkor "szar" az életem?

TUdom, hogy ez már legalább egy 3 éves kérdés. De annyira ebben a helyzetben vagyok én is, hogy muszáj kiadnom magamból...

Nekem se volt sohasem ez a „rúgjuk ki a ház oldalát” hangulatom. Úgy gondoltam, hogy csak azért ilyenek a körülöttem lévők mert felnőttnek akarnak látszani. Nagyon cikinek éreztem ezt a filmekből átvett „lázadjunk mert menő” mentalitást. Így hát egy eléggé otthonülős figura lett belőlem. A szociális életem jóformán csak annyi volt, hogy bejártam a suliba. Semmi több. Sajnos ami azt illeti egy kicsit el is kényelmesedtem ebben a helyzetben. És ezt a hozzáállást sajnos nem nőttem ki, vittem magammal tovább az egyetemre.

Persze néha jártam társaságba, de nem nagyon találtam a helyem. Egy barátnő nagyon jó lett volna, de mindig úgy éreztem, hogy csak akkor lehetne ha egy csomó komprumisszumot kötök...mert nem volt bennünk sok közös.