Rájöttem mi kéne nekem egy jó nagy közösség váltás, elszakadni a családtól, sulitól, de ez lehetetlen, tehát eddig szenvednem kell?

vagy nyáron húzzak ki külföldre egy hónapra vagy mi legyen?

nagyon necces a személyiségem, mindenen felhúzom magam, ha pl nagyapám kiabálva felszólít hogy "mivan fiam nemetted meg az ebédet" -holott megettem , ekkor rámjön vmi hatalmas düh és legszívesebben ordibálnék egyet, annyit tudok tenni hogy elfojtom magamban, és válaszolok normális hangnemben ,de attól még ugyanúgy bennem van

és ugyanez a suliba, ha vki rosszat mond, nem elröhögöm és egyből továbblépek, hanem sokszor emésztem magam, vagy jó esetben gitározok pár órát és akkor elfelejtem mi rossz történt velem..lassan a barátaimmal is szenvedek, mikor ők nevetgélnek én szomorú vagyok és legszívesebben egyedül lennék, de ált ez van, kívánom nagyon sokszor az egyedüllétet

viszont arra is van igényem hogy összeszedjek vmi normális csajt, de ilyen személyiséggel ez jelen pillanatban lehetetlen

szóval mit javasoltok?

18f