Ti mit csinálnátok a helyemben? Mihez kezdjek? 22/F

Édesanyámmal élek egy lakótelepi lakásban, nehéz anyagi körülmények között. 10 hitelünk van melyeket a megélhetés céljából

vettünk fel sorjában, mert belekeveredtünk egy alvilági ügybe. A lakásmaffiával harcoltunk 6 éven keresztül.

minden pénzünk ráment, elvesztettünk egy autót és egy ingatlant is. A mostani autónk lízinges és egy közmű is beterhelte.

A berendezés jó részét már eladtuk, mert nem bírtuk fizetni a számlákat. A lakást amiben 2-en lakunk Anyu és Én

végre sikerült fisszaszerezni a lakásmaffiától, de a végzés még nem emelkedett jogerőre mert halasztódik egyfolytában

az ügyintézés. A hiteleket meg már szinte egyáltalán nem tudjuk fizetni, így majd a bankok fogják elárverezni a lakásunkat

és bőven áron alul fog elmenni, így még továbbra is tartozni fogunk a bankok felé. Áruljuk a lakást de még csak pár érdeklődő volt

semmi komoly.

Nem élek társasági életet, alig van pár barátom, azokkal se nagyon tartom a kapcsolatot, dolgoznak, elköltöztek

a városból, utazgatnak máshová egyetemre stb. Barátnőm még sosem volt, még nem szexeltem, nem csókolóztam, nem randiztam senkivel.

Akadtak jelentkezők de egyik felé sem nyitottam

mert szégyelltem az életünket, az agyonhasznált ruháinkat, a lelakott lakást, a rengeteg tartozást és hogy mibe keveredtünk bele.

Ráadásul nem akartam felelősséget vállalni még egy barátnőjért, nem akartam veszélybe sodorni senkit. Egy ismerősünk is

belesétált ugyanabba a bűnszervezetbe amiben mi is, Őrá egy éjjel gépfegyveres bérencek rontottak rá a saját házában és megfenyegették.

Anyut és engem pedig külön-külön megrpóbáltak elgázolni autóval, bár ez utóbbiakat valszeg csak figyelmeztetésnek szánták hogy

álljunk el a Bírósági pertől.

Nem régiben viszont találkoztam egy lánnyal aki minden eddiginél jobban tetszik. Kedves, szolid, egy áruházban dolgozik. Valamiért nem tudom kiverni a fejemből és olyan mintha már régről ismerném.

Nem tudom egyáltalán érdemes-e közelednem felé.

Sosem volt még barátnőm. Az önbizalmam pedig ismerkedés terén igen csak csekély. Az utóbbi 3-4 évben semmi sem úgy

alakult ahogy szerettem volna. Mindenre ráfizettem. Az Érettségi után elkezdtem egy szakmát tanulni, de 1 év után

otthagytam, elmentem inkább dolgozni hogy azzal is segíteni tudjak az anyagi helyzetünkön, de befürödtem vele.

Többször voltam munka nélküli hosszú hónapokig, máskor éhbérért dolgoztam. Most is a havai nettó 90 ezer Ft-ból

amiért havi 260 órát melózok állandó éjszakás és éjjelnappalos munkarendben semmi sem marad.

Anyu vérnyomás problémákkal és cukorbajjal küzd, szintén éjszakázik és éjjelnappalozik, a 80ezres fizujából szintén semmi sem marad.

És hiányzik még havonta legalább 1 fizetés, hogy kitudjuk fizetni a számlákat. Sokszor alig van mit ennünk.

Külföldi munka után kilincselek, kevés sikerrel.

Nem tudom mit tegyek. Bármibe kezdek balül sül el. Elegem van.

Talán tényleg az lenne a legjobb ha egy életre eltűnnék a világ egy másik részére és ott új életet kezdenék. 22/F