Ha tehetnéd lennél újra gyerek? Ha igen miért, és ha nem miért? és emlékeznél a felnőtt korodra, vagy eltüntetnéd?

lennék, persze

nem szeretnék emlékezni, gyerekként minden olyan könnyű volt :)

igen,mert úgy érzem soha nem is voltam igazán gyerek :/

talán azért,mert túl "jól" neveltek a szüleim,már egészen kis koromban kialakult bennem egyfajta megfelelési kényszer.

pl. kedvem lett volna az oviban fára mászni,vagy a homokozóban játszani a többi gyerekkel,de már előre bűntudatot éreztem,hogy mit fog szólni az anyukám,ha kiszakad a harisnyám,vagy koszos lesz a ruhám,szóval inkább nem csináltam semmit.

vagy beszélgetésnél nem akartam fölösleges dolgot/butaságot mondani,úgyh inkább csak hallgattam h mit beszélnek mások.

annyira mindenkinek meg akartam felelni,hogy szinte már semmit nem mertem csinálni,mert mivan ha elrontom..

az a baj,hogy most is ilyen vagyok.iszonyatosan gátlásos.

úgy szeretnék megváltozni,csak 17 évesen már elég nehéz,szal lennék újra kicsi,úgy hogy mindenre emlékeznék és akkor tutira csomó dolgot másképp csinálnék. :)

17/l

igen. és nem emlékeznék a 'felnőtt' koromra (bár még én is csak 17 vagyok)

hogy miért.. hát. akkor még voltak barátaim, vékony voltam, volt önbizalmam. nem tudtam bizonyos dolgokat, amik miatt most rosszul érzem magam, nem törődtem semmivel. volt pénzünk, volt házunk, együtt voltak a szüleim.

kicsit olyan, mintha nem is lett volna öntudatom. az elmúlt pár évben, valahogy teljesen megváltoztam, nagyon sok dologra rájöttem.. és 'megszülettem' én. bár lenne valami kapszula ami elfeledteti veled a dolgokat.

vagy bár lenne rajtam egy önmegsemmisítő gomb

#3

soha ne mondd, hogy soha

soha nincs késő

jobb később, mint soha

:)))

még simán tudsz változtatni, bőven jó korban vagy ahhoz, hogy alakítsd magad. hamarosan új környezetbe kerülsz (továbbtanulás, vagy munka, esetleg mindkettő), úgy könnyebb is, hisz az új emberek között tiszta lappal indulsz. biztosan követsz el hibákat - mint mindenki, de ezek legyenek a saját hibáid! ha más nem is, majd a kényszer rávisz, hogy jobban vállald magad a saját érvényesülésed érdekében. majd rájössz, hogy néhány embert kivéve tulajdonképp nem is érdeklik másokat a félelmeid, frusztrációid, mert egyrészt az emberek önzőek, másrészt megvan a maguk baja. képtelenség is mindenkinek megfelelni, mindig lesznek, akik kifogásolják a tetteid (néha még akkor is, ha egyetértenek, csak mondjuk ők nem merik megtenni...), annak az embernek kell megfelelned, akivel egy életre össze vagy zárva: saját magadnak.

aki egyébként valószínűleg sokkal értékesebb, mint most hiszed. meg fogod még lepni magad, meglásd! ;)