Olyan lehetőséget kaptam az élettől ami keveseknek adatik meg mégse tudok vele élni?

Majd, ha 60 éves leszel, akkor ráfogsz döbbenni, hogy milyen "hülye" is voltál, hogy anno nem éltél a lehetőségekkel.

De lehet, hogy nem is kell olyan sok év. Te életed, te dolgod.

Erre szokták azt mondani, hogy: "Mindenki magának tanul!"

Az élet a legjobb tanító mester. Ha hagyod elúszni az álmaid, akkor nem is akartad őket igazán.

De amúgy én a helyedben kezdeném egy egyszerű és elérhető céllal. Azt ha azt elértem akkor menni tovább. Kicsi től a nagy felé-

Majd a halálos ágyadon leírhatatlanul meg fogod bánni hogy nem küzdöttél. De akkor már késő lesz.

Amúgy szerintem mindenki képes lenne küzdeni, mindenkiben ott van az erő, csak vannak akik 1. vagy nem akarnak küzdeni csak sajnáltatni magukat hogy de sz@r nekik mert azt könnyebb 2. vagy eleve nem a saját céljaikat akarják megvalósítani hanem pl. anyuciét meg apuciét, így nem is olyan motiváltak

nagyonál talánosan fogalmazol, de értem.. pedig, ha így felmerült már benned ez a lelkiismereti kérdés, a kapott tálentumokkal, helyzeteddel, akkor el kell indulni..

"De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör."

[link]