A különc emberek is lehetnek boldogok?

Nagyon boldog vagyok, mert azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, és mi ez, ha nem a legnagyszerűbb dolog a világon? Úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna, és az vagyok, aki valaha lenni akartam. Nincs szükségem ismerősök, haverok százaira, nekem elég, ha akad 1-2 ember, akiben igazán megbízhatok és akik megbíznak bennem. Nem kesergek a problémákon feleslegesen, hanem megoldom őket, amilyen hamar csak tudom. Nekem ez segített abban, hogy egy normális mértékű önbecsülésem legyen.

Persze, hogy lehetnek. Mindenki megtalálhatja a boldogságát, és ehhez nem kellenek más emberek. Nézz körül, mennyi ember mennyi dologban keresi a boldogságát: van aki a pénzben, van aki a művészetben, zenélésben, van aki az állatokban, van aki mások irritálásában.

Az a kérdés, hogy én tényleg különc vagyok, vagy csak én érzem magamat annak. Mi van ha mások nem is látnak engem különcnek, csak én érzem magamat annak? Ebből az következik, akármilyenek vagyunk, teremtve lettünk a boldogságra. Akárkik vagyunk, az emberbe bele van kódolva a boldogság keresése, így akarva vagy akaratlanul átélünk kisebb vagy nagyobb boldogságokat.

Persze ,én vagyok rá az élő példa!:)

Én is más vagyok mint az átlag. Van aki szerint ezerszer jobb, van aki szerint nem biztos. A tény, soha nem voltam abba a kollektív barom bírka tudatba gyöpesedve mint sokan. Én például soha nem éreztem igényt rá,hogy alkoholizáljak, drogozzak, bagózzak, bulizzak, kiránduljak, szemét kaját egyek, bandázzak, haverkodjak, párkapcsolatban éljek akárkivel is. Egyszóval különc vagyok, csak az eddzés érdekel, azon kívül minden más jelentéktelen. Mindenki idegesít mint a szar, és nincs rájuk szükségem. Én különcnek tartom magam. Aminek 10 ből 8 ember általában örül, az számomra semmit nem jelent. Mert másak az eszméim bizonyos dolgokban, és nem nagyon haverkodok olyanokkal ,akik nem azt az álláspontot képviselik mint én. És amondó vagyok, hogy állatira elégedett vagyok az életemmel, sokkal szabadabb vagyok, magam ura, nem kollektív birka, nem puncsolok senkinek sem, jól vagyok. Viszont boldog sohasem leszek, mert valami mégis hiányzik. Egyszerüen a különc ember nem képse boldog lenni szeirntem. NEm megy, mert az ok ,ami különccé teszi, egy láthatatlan erőteret képez körülötte, ami kirekeszti mindenből, ami az emberi elme számára általában elűzi a magányérzetet, és boldogságérzeteket termel.