Mi a véleményed magadról? : )

eddigi tapasztalataim alapján nem vagyok jó semmiben, de nem idegesítem magam miatta mert az élet nem verseny meg szerencsére tart örökké, ezért kivárom a végét.

20f

mi a véleményem magamról?

hmmm... hogy is mondjaaam...

Legnagyobb szerencsés szeerencsétlen a világon, aki egy bunkó paraszt s.ggfej, nincsenek barátai, csak haverok (fiúk lányok egyaránt), aki látja a valóságot, de mindenki letagadja... esküszöm néha miintha a Truman Showban szerepelnék... :/ És mindig önmagam vagyok. Soha de soha de soha, semmi féle áron nem engedem befolyásolni magam, hogy más legyek. Nem leszek olyan mint a hozzám közel állók, nem leszek olyan mint egy sztár, nem fogok senkit sem bálványozni... ELNÉZÉST! önmagamat tekintem példaképnek. És tényleg bunkó vagyok...akiben van valamilyen bajom-pl idegesítő, mert ribi, páva, bunkó, képtelen segíteni másoknak- azoknak nagyon durván beszólok-káromkodás sincs sokszor kimaradva, de nem anyázok le senkit!-. Tudom én sem vagyok tökéletes, de legalább tudom mi az, hogy segítség, és mi az, hogy értsd meg a másikat.

13. vagyok

14L

Nos nézzük...

Kíváncsi természet vagyok, gyakran a legtriviálisabb dolgok is érdekelnek, érdekel mit gondolnak az emberek, milyen a természetük, mi mozgatja őket, és úgy nagyjából mi a véleményük a dolgokról.

Kívülálló is vagyok, nem haladok az áramlattal, sok esetben meg sem értem azt, gyakran értetlenül állok olyan dolgok előtt, ami másnak teljesen hétköznapos, és csodálkozva teszem fel magamnak a kérdést: Mi értelme ennek?

Jó helyzetfelismerőnek tartom magam, aki képes átlátni a ködön, és a dolgok tövét látni. Gyakran ebből fakad a dolgok felé nyilvánított értetlenségem; ha lecsupaszítod a dolgokat, gyakran értelmetlennek tűnnek. Képes vagyok gyorsan és teljesen átlátni szituációkat, ami miatt kemény vitapartner, és stratéga tudok lenni :)

Ugyanakkor elszomorít az amit látok, a világ amiben élünk olyan értelmetlen és keszekusza, és a legtöbben még csak észre se veszik. Nem úgy nézek a világra mint mások, és ez a tudat magányossá, meg nem értetté tesz. Nem szeretek ilyen lenni...

De itt jön a képbe az általánosságban véve sziporkázó természetem! Jó humorú és vidám vagyok, szeretem megnevettetni, felvidítani az embereket, és ez engem is felvidít. Hiszen semmi sem oldja a stresszt úgy, mint a nevetés!

Nem vagyok felszínes (noha nem vetem meg a szépséget), a belső értéket keresem az emberekben,azt, ami meghatározza a személyiségüket. Hiszek az igaz barátságban, az igaz szerelemben, ami örökké tart, és hiszem, hogy a családnál értékesebb dolog nem létezik az ember életében.

Nos nagyjából ez lennék én :D

Idegen, egy idegen bolygón.

Kicsit különcnek érzem magam, mert a világ folyton azt érezteti velem, hogy kilógok a sorból. Mivel nincsen családom és iskolában folyton kiközösítgettek, így eléggé zárkózott ember lettem. Ha ez nem lenne elég, még hiperérzékeny is vagyok, ami azt jelenti, hogy az idegrendszerem nem szűri meg eléggé a bejövő információt. Mélyebben élek meg dolgokat mint más. Könnyen meg lehet sérteni olyannal, amit az illető nem sértésnek szánt, ugyanakkor empatikus vagyok; sok ember mondta már, hogy úgy érzi belelátok és csak én értem meg az érzéseit. Nehezen bízok, nehezen nyílok meg mások előtt. Nem szeretek jópofizni, nincs szükségem felszínes kapcsolatokra. Kicsit sekélyesnek érzem magam, mert nagyon el tudok ájulni egy szép lánytól, bár tegyük hozzá, hogy számomra a szépség nem sminket meg ilyen-olyan ruhát jelent, hanem vonásokat, arányokat, különlegességet stb. Szerintem széles látókörű vagyok, nem betonozom be a tudásom, nem gondolom, hogy enyém lenne bizonyos témá(k)ban a világ egyetlen igazsága. Emiatt sokan önbizalomhiányosnak láthatnak, pedig csak igyekszem objektív lenni.

21/F