Baj, ha a másik ember gyerekétől agybajt kapok, de én magam szeretnék majd?

Nekem van már gyerekem, de megértelek. Bár, én inkább úgy fogalmaznék, hogy a neveletlen gyerekeket nem szeretem.

Ha sír egy csecsemő, az nem zavar, mert ugye őket még nem lehet nevelni, de a boltot játszótérnek tekintő, tomboló kis szörnyetegektől a falra tudnék mászni.

Az illedelmes, köszönni tudó, normális gyerekeket szeretem nagyon, de sajnos, ebből a fajtából egyre kevesebb van.

Nahát, ezzel én is pont így vagyok :)

Annyi különbséggel, hogy engem a babasírástól az ájulás kerülget, de komolyan. Nem azért, mert haragudnék az aprónépre, csak valahogy az agyam blokkol le tőle teljesen. Viszont láttam már olyan pozitív példát is, hogy a kicsinek el lehet terelni a figyelmét, ha okosan közelíti meg a szülő a helyzetet, pl. tömegközlekedési eszközön.

Rengeteg ilyen ismerősöm van, mint te (mi), de az közel sem jelenti azt, hogy rossz eberek vagy "nem nők" lennének. Talán csak annyiról van szó, hogy ők az adott helyzetben másképpen járnának el, pl. rászólnának a rohangáló gyerekre ahelyett, hogy tétlenül vigyorognak.