Nincsenek barátaim. Mit tegyek?

Jajistenem... szegénykém... Elfacsarodik a szívem, ahogy olvaslak...

Hidd el, nem a szépségen múlik. Fel kell tornásznod az önértékelésed egy kicsit, és az emberismereted, hogy lásd, kik a felszínes hülyék, akikre nem kell adni, s megtaláld a normális embereket. Ne süsd le a szemed, drága, mi lesz így veled? Nyisd ki a szemed, a világ nem a másoké, hanem a TIÉD! És ott vannak benne azok az emberek, akik a Te barátaid lesznek, csak észre kell venned őket... Majdnem kétszer annyi idős vagyok, mint Te, s azt tapasztalom az életben, hogy ahogy magunkhoz viszonyulunk, amilyennek magunkat tartjuk, úgy hordozzuk magunkat, s úgy fognak mások is látni minket: ha rossznak tartjuk magunkat, szégyenkezünk, rejtőzködünk, mások is értéktelennek tartanak, és (sajnos ilyen az ember) jó nagyot rúgnak belénk... De ha rászánjuk az időt, elmegyünk mondjuk önismereti kurzusra, foglalkozunk magunkkal, jobban megismerjük magunkat, jobb viszonyba kerülünk magunkkal, megtanuljuk becsülni, tisztelni magunkat, s ezzel egyidejűleg másokat is, egész máshogy fogjuk hordozni magunkat. Ha mi átéljük, hogy értékesek vagyunk, mindenki más is érzi...

Szeresd magad, légy jó magadhoz, tégy magadért! Drukkolok Neked...

:)

Szeretettel Feliza

Hát, ez megint egy haszontalan válasz lesz, de. én is pont így vagyok ezzel. sajnos kövér is vagyok és csúnya is, gondolom ezért nem szeret senki. ja meg persze azért, mert nem vagyok olyan, mint ők.. lényeg a lényeg, nekem sincs egyetlen barátom se, tegnap ugyanazt csináltam mint máskor, ültem a gép előtt. nem hogy nem hívott senki, de nem is mentem volna. egyszerűen utálok közösségbe menni, ÉRZEM hogy mindenki azt gondolja, hogy úristen milyen csúnya és dagadt.. na mindegy..

esetleg ha van kedved, beszélhetnénk. lehet, hogy hasonlóak vagyunk..

Szívesen :)

Őszintén kívánom, hogy légy boldog, hogy értékeld magad, és olyan emberek vegyenek körül, akik minden érdek nélkül, őszintén szeretnek... önmagadért.

:)