Mi a megoldás az önszeretetre, szeretet elfogadására?

Ezzel:

"Én mindig is magamat adom. Úgy gondolom felesleges lenne szerepet játszani, mert akkor a szerepet szeretnék és nem engem.

Úgy gondolom, hogy egyenes ember vagyok, nagyra becsülöm az őszinteséget. Tudom, hogy mindenkinek vannak hibái, és el is fogadom azt másokban. Barátkzotam én már paranoiás, depressziós, mindenféle fóbiás emberrel, akit mindenki kinézett mert "fura" de én mégis megláttam benne a jó dolgokat. Sok olyan ismerősöm volt - mégha futólag is - akik úgy gondolták, hogy csak én fogadom el őket, hogy csak velem szemben lehetnek önmaguk. "

Amúgy B.Ú.É.K. neked!

Kedves kérdező! Már azok alapján amiket leírtál magadról,én azt gondolom,hogy igenis szerethető ember vagy! :) Én legalábbis szeretem a jószívű,megértő embereket. Az a baj,hogy az ilyen embereket sokan "kihasználják". Lehet,hogy ez durva kifejezés,de úgy értettem,hogy ha valaki megismer egy ilyen embert,örül,hogy úgy elfogadja ahogy van,és minden gondját-baját a nyakába zúdítja,mert tudja,hogy úgyis megérti. Fordítva,ha te szeretnél mondani valamit, már nem biztos,hogy működik a dolog...

Engem is sokan használnak lelki szemetesládának. Örülök hogy megbíznak bennem az emberek,de nem sokszor érzem azt,hogy szeretnek,mert azt soha senki nem kérdezi,hogy velem mi van..

Na de a lényeg: szerintem győződj meg arról,hogy nem csak "pszichológus"nak tartanak. Látszik az az embereken,ha érdekled őket. :) Az ilyen emberek pedig biztosan szeretnek, és nyugodtan bízhatsz bennük. :)

Sok szerencsét! :)

A "Hogy vagy?" kérdésekkel szerintem ne törődj. :) Én is egy csomószor láttam, hogy egy ember ezt kérdezi a másiktól aztán tovább megy, és nem is érdekli őt a válasz xd Mondjuk ezen így magamban jöt röhögtem, mert nem értem, hogy akkor meg minek kérdezte meg a másiktól, talán formaságból?

Viszont az előttem szólóval teljesen egyetértek abban, hogy vannak benned szerethető tulajdonságok. Az őszinteség és az, hogy önmagadat adod azok nagyon fontos és jó jellemvonások. Legjobb barátnőmet is azért szeretem annyira, mert nagyon őszinte és tudom, hogy soha nem fog hazudni nekem. :) Szerintem csak próbáld meg elfogadni a szeretet másoktól és higyjél nekik, amikor azt mondják, hogy szeretnek. Ha meg hazudnak, akkor meg szerintem bolondok, mert azok alapján a tulajdonságok alapján, amiket leírtál magadról, csak egy bolond, vagy az, aki nem ismer, nem szeretne. (Kivéve persze, ha igazából bunkó vagy és nem kedves.)

Szóval csak próbálj megbízni az emberekben, és elfojtás helyett, engedd szabadon az érzéseidet (Persze lehet ezt egyesek nem tanácsolnák, mert már többen mondták, hogy néha elég drámai vagyok, ennel ellenére a legjobb fajta barátokat kaptam meg, és ez igazán megérte, még akkor is, ha néha csalódnom kellett pár emberben.)

Én úgy gondolom, hogy rosszabb, ha sohasem csalódsz, és nem is érzed a szeretet, mintha csalódnál egy csomoszór, de közben észre vennéd azokat, akik igazán szeretnek. :)

Engem nekem is volt már úgy, hogy egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy valaki szeret engem, viszont aztán az idő és az a sok minden, ami történt közöttünk, bebizonyította, hogy megérte hinni neki. :)