Ha magamat adom boldogtalan vagyok, ha megjátszom magam, boldog vagyok, viszont rengeteg energiámba kerül és egy idő után nagyon lefáraszt. Mi a megoldás?

Felhívnám a figyelmet arra, amit a második, 26 éves válaszoló írt. Ha szakadatlanul csak megjátszod magad és rágörcsölsz a stílusodra, a viselkedésedre, a dumádra, stb., akkor elfog jönni az az ídő is amikor végképp eleged lesz ebből, viszont az a pillanat egy igazi holthelyzet lesz, mivel akkor vége lesz a szereplésnek, de mivel egész életedben ezt csináltad, ezért akkor majd semmid sem fog maradni, mert az álarc alatt te nem alkottad meg önmagadat.

Ez igazából egy komplex téma, probléma és kérdés is egyben, és nagyon sok ágról megközelíthető. Egyrészt igaza van a 3.válaszolónak is, mert az " add önmagad " egy nagyon megtévesztő tanács, ugyanis azt a benyomást kelti, hogy lehetsz bármilyen, mert ahogy esik, úgy puffan. Hát ez nem épp így van, ugyanis ez olyan mintha valaki azt javasolná, hogy étkezéskor az asztalnál mindenki úgy egyen, ahogy éri: kézzel, lábbal, ujjakkal, szopogatva, szürcsőlve, stb.- egyszóval tisztára értelmetlen és gondolom egyértelmű, hogy miért. Nem lehet mindenki bármilyen és nem mindegy az, hogy milyen vagy. Ha ez így volna akkor nem létezne börtön a gyilkosoknak, kórház az elmebetegeknek, stb. stb., mert hát akkor minek is volna, ha mindenki olyan lehet amilyen lenni akar ?

De kérdem én, miért szerepet játszani ? Miért ne lehetnél te VALÓJÁBAN olyan, amilyennek lenni akarsz ? Azt gondoljuk sokszor, hogy másokat megtudunk változtatni. De akkor miért nem tudjuk elhinni, hogy saját magunkat is megtudjuk változtatni ? Hiszen erőnkben áll, csak akarnunk kell.

A másik dolog az az, hogy ídővel az álarc kopik :-)

Talán te nem is veszed észre, de ahogy múlik az ídő, egyre és egyre jobban észrevehető egy adott személyen, hogy az most szerepet játszik-e vagy sem. Ez nem egy olyan dolog, amit meg is mondanának az adott személynek, nem. Mindenki hagyja a színészt, hogy szerepeljen, ha az úgy akarja. De ettől még ne gondold, hogy nem látják azt, hogy álarc van rajtad. Az emberek többmindent látnak és tudnak, mint te azt hinnéd. És nem azért, mert valami titkos tudás birtokában lennének, hanem azért, mert egyszerűen emberek vagyunk. Vannak antennáink, mivel lényünk bizonyos részét ösztönök képezik, mi ösztönlények vagyunk, és az ösztönök azt a tulajdonságot is kölcsönzik nekünk, hogy sokmindent megérzünk és sokmindenre rájövünk akkor amikor megfigyelünk egy személyt, nem is kellenek szavak hozzá.

Tudjuk azt, amikor valaki félénk, pánikolt, boldog, ideges, magabiztos, sikeres, szerencsétlen, búskomor, életunt, stb. És azt is észrevesszük, ha valaki szerepet játszik.

Namostmár, nem gond az, ha valaki olykor egy kis szereplésbe megy bele. Nyilván nem viselkedhetsz mindenki előtt egyformán: tanár, szülő, barát. Egyformán viselkedünk-e velük szemben ? Nem. Szóval ez teljesen normális és egyértelmű ez alapján, hogy nem minden helyzetben lehet ugyanazt adni, valamint azt sem kell tudja az egész világ amikor te ideges vagy. Olyankor is okosabb választás például maszkolni a pusztító érzést, mert őszintén senki sem kíváncsi a dühödre. Sőt, a legtöbb embert kifejezetten zavarja amikor a másikra hisztiroham tör. Férjnek/ feleségnek, barátnak, kilehet adni a panaszokat egy laza este, de ugyebár a főnők előtt talán hasznodra válik, ha inkább jó képet vágsz bármennyire is rosszul lennél.

Amint látod, a problémád nagyjából erről szól. A maszkot NEM KELL eldobni teljesen, de tudni kell a megfelelő helyzetben használni. Ezenkívül, a maszk alatt építeni kell a jellemet. Saját magad előtt ne hordj maszkot, hanem fejleszd önmagad és vállj értékes emberré, olyanná amilyennek lenni szeretnél. Ha akarod, ebben segíthetek is. A maszk kell alkalmanként, mert az élet sokszor úgy kívánja, de saját jellemed is kell legyen, mert a barátok és közeli személyek többet érdemelnek, mint egy maszkot :-)

..Az h ezzel a fiúval nem jött össze annak oka van . Még nem értél meg rá .. és a "vicces " -lehet ha Te megérsz rá ,rájössz h neked az az ember nem tud mit adni . Nekem is van egy történetem számodra. Egyszer régen nagyon régen.. volt egy lány .Jelentéktelen volt, jelentéktelennek érezte saját magát, és valóban észre sem vették,sok éve igy telt. Általános iskola ,kp iskola ..és a mellőzöttség miatt rengeteg téves következtetést vont le. Az önbizalma romokban hevert, a barátságai nem alakultak jól. Viszont ez a lány -ahogy az évek múltak -egyre jobban akart változtatni ..és ment ment keresve a lehetőségeket ,amelyek közelebb viszik önmagához. Most 27 éves, és jól érzi magát.Semmi extra csak megbékélt önmagával .Közben új barátságok ,ismeretségek jöttek . És fiúk ,ffiak érdeklődés ,ami teljesen más volt mint korábban.

Akik átnéztek rajta most csöndes tisztelettel szemlélik mi is pontosan az a megfejthetetlen energia ami árad a személyiségéből.Az a srác aki évekig nem beszélt vele most érdeklődik és nem csak a csomagolás iránt hanem a személyisége iránt .(de fura E/3ban írni magamról:))

Én a titok könyvet nem olvastam ..sok minden mást igen ..családommal pont erről beszéltünk h mit is jelent 70 cm elolvasott könyv ha nem társul mellé más tudat állapot és aszerint megélt cselekedet,tapasztalat.(ja ráadásul nem árt szelektálni, sok köztük a hatásvadász, kókler iromány)

-Rengeteg gondolatom lenne ,de nem tudom megosztani veled ,néhány lényes dolgot azért még leírok .Viszont azt tudd h a valódi út nincs valódi megrázkódtatások nélkül, .. ha rá is jössz valami alapigazságra ..lesznek amplitúdók ..-de ez igy van jól.

Én azt mondom ezt a filmet nézd meg ..ne ne a kivonatoltat ,hanem a 2 és fél órásat !!

(Nem kell elmenti okkultizmus irányába ,az egész nem misztérium ,hanem végtelenül egyszerű csoda -mindaz a sok lehetőség amik miandannyian vagyunk.)

[link]

Az utolsó válaszoló aki írt Neked egy mély gondolatiságú ember ,olvasd el alaposan amit írt és NE csak az érzés szintjén reagálj ! Akard megérteni .Szeretni és változni ,és önmagunkat szeretni ehhez rengeteg akarat erő és tenni vágyás, belső figyelem kell!

Aztán utolsó gondolat ..igaza van a pszichológiának abban h a párkapcsolati irányultságunk nagyban összefügg a szüleinkkel való kapcsolathoz. És van aki azt mondja a szülök egymás viszonyához -én már erre csak azt mondom h hárítás .Én döntöttem el h változok ezért én teszek meg mindent h változzon a szüleimhez való viszony és ezáltal az ő viszonyulásuk is változik a világhoz.

Ha jól csináljuk akkor idővel tudni fogjuk mit akarunk egy kapcsolattól és mink van amit adni tudunk egy kapcsolatba.