Vannak emberek akiket nem lehet zavarba hozni, mindenbe a jót látják, vidámak, állandóan keresik őket az emberek, mit a titkuk?
pl itt van egy csaj a suliból ,egész nap csak mosolyog, és az a vicc hogy mikor még fogszabályzója volt ,ugyanúgy mosolygott, nem zavarta egyáltalán, ugyanúgy emberek között volt, nem félt szinte semmitől(nem tudom hogy aki ilyen személyiséggel van megáldva mitől félhet), még képeken is simán
most meg egy olyan magabiztos csaj ,hogy azzal jár akivel akar kb
most ő jutott eszembe ,de pl van egy osztálytársam is ,aki szintén kiáll és elmondja amit gondol, partyzik ,sosem játsza meg magát, mert jól érzi magát úgy ahogy van ,és érdekes mód nem is próbálják zavarba hozni..másfelől úgy vélem ,hogy nagyon a tömeg felé megy a humora,az érdeklődési köre..
ami engem igazán zavar hogy ők mindenbe gátlástalanok, tehát ahogy káromkodnak néha ,nekem ez nem megy és inkább gátlásos vagyok de úgy az élet legtöbb területén, és én nem szeretném sokáig átengedni magam ennek a szenvedésnek ,most már ideje kitörni ebből.
szval hogyan legyek úgy jókedvű a suliba, ha nincs olyan akiért szívesen bemegyek, mert egy jót dumálunk, ha nincs olyan óra ahol jól érzem magam(talán a matek ha nagyon ráfogjuk, vagy a tesi még egészen tetszik)
jah és még az a vicc hogy a fent említett csaj ,olyan feltűnően néz ,de már úgy sokszor ,hogy tényleg azt gondolom hogy bejövök neki ,aztán megszólal bennem a belső hang ,hogy lehet hogy külsőleg bejövök neki vagy a stílusom vagy úgy egészbe amit lát belőlem ,de amint megismerne elköszönne tőlem..(jah most légyszi ne azt boncolgassátok ,hogy jaj ebből ne gondoljam már azt hogy bejövök neki)
bazi gátlásos vagyok, és így nekem nem megy..mondjuk úgy hogy az engem körülvevő társaság akik éreztetik velem ,hogy fura vagyok és gátlásos ,jót virulnak rajtam, hogy miért alakult ki? talán az otthonról hozott viselkedést nem tudtam összekötni a suliban elvárt röhögős hangulattal..zavart kelt bennem, vagy nem tudok mire gondolni
mit lehet tenni ,hogy vidám legyek, hogy az legyek aki gátlástalan volt kb 5-6 éves koráig, aki mindig mosolygott ha fotózták, aki nem gondolkodott annyit hogy húú most megismerjem vagy ne..aki nem volt teli félelemmel
18f
válasza:
válasza:Akinek pozitív a kisugárzása az nem gátlástalan.
A negatív embereket én is kerülöm.
Mióta van kisállatunk jobban megnyugszok, könnyebben feldolgozom a negatív élményeket, megpróbálok előnyt kovácsolni belőle.
Nem kell mindig mosolyogni ,az a fontos amit te belül érzel, az emberek ezt látják, érzik rajtad .
válasza:vakok.
egyszerűen nem látják, mi folyik körülöttük, nem tudják milyen ez a világ igazából. nem mindig az ő hibájuk. aki nagyon szép vagy nagyon gazdag az nem fogja meglátni soha, de neki nem is kell - ha az életnek van értelme egyáltalán, akkor az az hogy élvezzük. nos ők tudják élvezni a maguk módján. vagy hitegetik magukat hogy minden rendben, és a végén elhiszik. velem volt ilyen, de az igazságot nem lehet sokáig eltakarni magad elől.
válasza:"ne a környezetednek akarj megfelelni, hanem önmagadnak"
tök király lenne ha lenne egy ilyen funkció az agyamban ami eddig ki volt kapcsolva most meg benyomnám a "másoknak nem megfelelni akarás" gombot ,simán megtenném, már évek óta szenvedek vele, ha nem akarnék változni nem tettem fel a kérdést. de olyan marha nehéz
2! de én mostanság sokszor érzem magam szarul mikor emberek közé megyek, annyi k........ott pattanás jött ki rajtam ,hogy frusztrál ,egészen addig ameddig nem nézek tükörbe, ezért ált nem is szoktam sokszor ,hogy kicsit elfelejtsem magam...
próbálom keresni az okokat arra hogy mosolyoghassak, hogy vidám legyek ,de áhhh.
3! mindig azt kergettem hogyan tudnám én élvezni, volt pár jó pillanatom az életben amire tényleg emlékszek, pedig még nem is mentem más városba, de ezek ha évente 3-4x vannak...hát ez aztán tényleg jó élet
4!.. de érted ha ,dühös vagy magadra mert nem tetted meg korábban, meg úgy az egész személyiséged idegesítő ,és próbálsz javítani magadon ,próbálod nem kimutatni ,hogy nem vagy jól, de látják rajtad, és nem közelednek feléd
én ilyen személyiséggel, új ismeretségekre nem vágyom egészen addig ameddig el nem múlnak a lelki bajaim..1xrűen nem merek beszélgetni, mert mindig attól félek ,hogy jájj most ha mondok vmi szart akkor hülyének fog nézni. képes vagyok rá..és most nem csak a barátnőszerzésre gondolok ,egy egyszerű haveri kapcsolat
válasza: válasza:A változást akarnod kell. Belülről. És nem tudsz azonnal változni. Mindig csak kicsit lehet, de merni kell változni. Tudom miről beszélsz én is átéltem, illetve még mindig nem teljesen léptem ki ebből. De mostanában azt vettem észre, hogy körülöttem mindenki sír valamiért és én meg nem vagyok letörve, jól érzem magam a bőrömben. Fogadd el magadat, beszélgessél magaddal, és próbáld meg megfigyelni a körülötted lévő emberek viselkedéseit. Vedd észre a hibáidat, és próbálj rajtuk változtatni. Az iskolában nem csodálom hogy nem szereted az órákat, az egész iskola arra van hogy a tanulástól elvegye a kedved. Az igazi dolgok tanulásától. Még egy valami, ha valami bánt azt el kell engedni. Ha negatív dolgokon töprengesz, azzal csak felemészted magad. Ne agyalj azon hogy ők mért ilyenek és hogy te mért nem vagy ilyen, és akkor majd azt veszed észre, hogy te magad is megváltoztál. Tudom nem könnyű ezt egyik napról a másikra megtenni, de idővel kis változásokkal elérhetsz bármit. A negatív érzéseidet engedd el, és mint a lufi, elszállnak.
Ezen csak saját magad tudsz változtatni. Senki más nem tud, és ne keress kifogásokat az életben, hogy neked azért ilyen mert.... Mindenért te vagy a felelős.
válasza:Én ilyen vagyok nem tudsz elszomrítani. Pláne nem szomrú filmekkel mert úgyse nézném meg. Én inkább a horrort szeretem
Amúgy nekem csak annyi a titkom hogy lesz*rom ki hogy szid vagy milyen rosszat mond rólam :D.
válasza:Ahogy leírtad, én pont ilyen vagyok/lettem...csak lányba...
Mostanában,azaz az idén azt vettem észre magamon, hogy egyre kevesebbet nevetek, nem vagyok annyira társaságokban és inkább félénk típus lettem. Aztán belegondoltam ,hogy kb tavaly tájékán milyen voltam...ennek az ellentettje..
Mindig a társaság középpontjában voltam,(mégha sokszor nem is vettem észre) és nagyon sokat nevettem...sőt az osztályomban volt egy lány aki mindig félénk volt és én meg odamentem hozzá és felvidítottam, szóra bírtam és azt vettem észre hogyha minden nap reggelente kicsit társalogtam vele, nyiltabb lett napról-napra..és ezt csináltam mindenkivel..mert azt akartam elérni,hogy mindenki ugyanolyan kellemesen érezze magát..meg sokszor olyan témákat dobtam be ami "közöS" téma volt így a lányok-fiúk egy nagy körbe állva, eszegetve nevetgélve beszélgettek sokszor...aztán elgondolkodtam rajta, hogy akkor mi lehetett más,és mi lehet más most, hogy ennyire merőben más "személyiség" lettem...hogy miért okoz gondot az, ami előtte sosem volt az..megnyílni és önmagamat adni...
aztán rájöttem hogy azelőtt nem zavart hogy nézek ki, hogy ki néz hülyének, csak magamat adtam és kész..és általában mindenki nevetett rajtam és talán ezért is szerettek velem lenni annyira...
Ma már sokkal jobban odafigyelek mit csinálok, mit mondok, régen meg ami eszembe jutott azt azonnal elmondtam...
Aztán belegondoltam h kívülálló szemmel énis a "régi" énemmel barátkoznék ikbb..
mert a mostani énemben csak annyit látnék hogy egy csendesebb, visszahúzódó lány akiről alig tudok, valamit..
a régiről meg azt,hogy ez egy magabiztos, viccelődős vidám lány akivel mindenki szeret lenni és minden visszahúzódót behúz a társaságába...
Mostani oszt. omban van egy lány aki nagyon magabiztos, jó alkata van , jó hanjga van(néha mondjuk vihog kicsit,de őt ezsem zavarja) ...csak az (számámra) idegesítő dolog van benne h kicsit "k_rvás"...szóval minden fiúra rámászik...de benne is csodálom h milyen magabiztos,és neki ez simán megy...
Eldöntöttem,hogy változtatok magamon,bármilyen nehéz is és
ha magamnak megtudok felelni, akkor majd mások is könnyebben eltudnak fogadni,hiszen ha magamon változtatok, jobban megelégedek magammal és jobban megtudok nyílni...hosszú lesz, de önbizalomra lesz szükségem..
szóval én elhatároztam h pl sporttal... és többet fogok a hobbykra, szabadidőtöltésekre fordítani..
és tudom milyen érzés a "pattanásos" rész...
nekem is sok jött ki manapság, de neten kerestem rá sok jó gyógymódot...javasolom neked is ,hogy még a téli szünetben ess át egy ilyen "házi arctisztító kúrán"...hogy ha esetleg hegek lennének begyógyulhassanak a sulira :)...
énis ezt teszem..
tudom, nem könnyű, de ezen tényleg csak mi magunk tudunk változtatni...Igaz az,hogy ha magadat nem szereted, akkor senki más sem tudsz..átvitt értelemben persze..sokszor van h bnőm átakar ölelni de én távolodok, ő meg azthiszi h én ő tőle tartózkodok, de nem,csak annyira zavar már a "pattanás" meg sok külsős dolog meg annyire nem tudok megbékélni magammal h inkbb kerülöm mindenki társaságát és mással való érintkezést..lehethülyén hangzik, de aki nem érzi át az úgysem érti meg..
szóval csak sok sikert tudok kívánni a "gyógyuláshoz" és sikeres pozitív változásokhoz:))
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!