Charles Chaplin idézte, de nem értek vele egyet mit gondoltok (Önszeretet)?

[link] (ezen van még pár ilyen idézet)

"Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől

megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.

Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,

ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.

Kezdetben ezt "egészséges egoizmusnak" neveztem.

Ma már tudom, hogy ez az

ÖNSZERETET."

ha én elkezdenék megszabadulni azoktól amik nem tesznek jót az egészségemnek akkor ,nem járnék iskolába,kerülném az olyan helyzeteket mikor rosszul érzem magam...

egy rakat olyan ember vesz körül akikkel nem érzem jól magam ,akik nem engedik hogy önbizalmam legyen,mert állandóan szembesítenek azzal a ténnyel ,hogy nem jó a beszélőm, sőt néha úgy megyek el társaságba bulizni ,hogy kételkedek benne hogy vajon szar lesz e vagy jó, tudok e önmagam maradni akkor is ha hülyén jön ez le a másiknak ,vagy át kell e majd állnom a "na most kinek feleljek meg" gondolkodásmódra..

de ha meg mint ahogy chaplin is mondta eltávolodok tőlük magányosnak érzem magam, ugyanis alig van pár ember aki nem úgy jár el szórakozni hogy iszik és dumál..aki meg olyan a legtöbbje unalmas, nekem mákom van mert találtam egy olyan barátot aki nem is unalmas és nem is iszik ,de neki ott a barátnője meg az egyetem és most szünetbe király hogy tudunk találkozni, de amúgy nagyon kevésszer:\

rengeteg gátlás alakult ki bennem az évek során mind a szüleim rám gyakorolt neveltetése miatt és a suliban elvárt röhögős hangulatot nem bírom elviselni, annyira másképp kell viselkednem akkor mikor a családommal vagyok meg mikor suliba....ááá

mikor osztálytársaim ilyet mondanak hogy "reggel apám jött be és megkérdi - na sikerült beb.szni tegnap" ...mondom jól van. lehet mondani hogy primitív stílusba neveli a legtöbb szülő a gyerekét,és nem is a szleges dumáról beszélek, hanem a lazasággal ahogy ezt közvetítik, szerintem ez az "elcsesző" folyamat onnan kezdődött mikor apám jól megtanított arra hogy ne beszéljek csúnyán még meg is pofozott, aztán annyira bennem marad meg még a hülye fejemmel továbbonyolítottam vmi olyasmi szintre ,hogy ilyenek gondolok mikor egy káromkodós társaságba keveredek, hogy márpedig én jobb vagyok nálatok srácok(hogy nem használok ilyen olyan szavakat), pedig bazira nem ,ha nekik sokkal több az önbizalmuk:( kissé elk.rt személyiségűnek érzem magam ,aki nem káromkodik és full merev:\

néha már úgy érzem magam mint a társaság idétlenje aki nem találja magát ,van egyfajta alekosz(mint a szerencsétlen hülyegyerek) beütésem

jah és a külsőmmel nincsen gond

18f