Még fiatal vagyok, de úgy érzem romokban az életem. Mit tegyek?
A legnagyobb problémám,hogy legalább fél éve már depressziós vagyok.Nem tudom mi hozta ezt ki belőlem,régebben is volt már egy ilyenem,abból egy év után kigyógyultam.Ez a depresszió nálam azt jelenti hogy úgy érzem túl öreg vagyok,velem már semmi jó nem történhet,a régi emlékeim,a régi életérzésem,mikor még egyszerűen imádtam élni úgy lebeg előttem mintha már soha nem hozhatnám vissza és hát ez az egész kihat mindenre,a viselkedésemre,a kapcsolataimra más emberekkel és hadd ne soroljam.Azt nem tudom ebből hogy tudnék kijönni mert hát mondanom sem kell nem túl jó ez így.A másik hogy a kapcsolataim is mindig félresikerülnek,egyszerűen minden lányban csalódok egy idő után,még olyanokban is akikben tényleg teljes mértékben megbíztam és soha nem gondoltam volna hogy végül rossz vége lesz a dolognak.És ez játszik közre abban is hogy minden kapcsolatomnál egyre nehezebben bízok meg a másikban amin hiába próbálok változtatni előbb-utóbb úgyis legyőz a féltékenység és a bizonytalanság.És már barátoknál is kezdem ezt érezni.Akkor még ott van az is hogy nem tudom magam túltenni dolgokon.Pl. régi kapcsolatokat néha akaratlanul is visszakívánok,vagy egy másik példa,a mamám múlt nyáron halt meg,azt se tudtam feldolgozni még mindig,de ez elég sok a múltban történt dologgal így van.Az is elég nagy probléma hogy gyakorlatilag semmi önbizalmam nincsen.Nem vagyok megelégedve a külsőmmel,mindig csak azt látom hogy ki miben jobb,pedig még senki nem tett semmilyen megjegyzést rá,és azért volt már elég sok komoly kapcsolatom,de mégis úgy érzem hogy nem vagyok elég jó és nem felelek meg senkinek úgy ahogy vagyok.És ezt egyszerűen nem tudom magamban leküzdeni.Valahogy napról napra kevesebb az önbizalmam.Már komoly félelmeim vannak azzal kapcsolatban is hogy vajon megtudok-e állni a saját lábamon ha egyszer elkerülök itthonról.Mert erre se érzem magam képesnek.A képességeim megvannak,ezt nem vitathatom,de annyira félek az önálló élettől hogy abszolút nem érzem magam képesnek rá.Az egyetlen pozitívum hogy egy normális családom van akik tényleg mellettem állnak mindenben és azon vannak hogy nekem a lehető legjobb legyen de úgy érzem itt már ők sem tudnak segíteni.Szerintetek mit tegyek hogy megváltozzon az életem? Sajnos mostanában egyre többet iszom,és attól félek hogy a cigire is rászokom amit nagyon nem akarok.És nem vagyok büszke rá de mostanában akaratlanul is egyre többször jut eszembe az öngyilkosság.Tudom,ez így ilyen fiatalon hülyén hangzik,de tényleg nem nagyon találom a kiutat innen : /
17/F
válasza:
válasza:Valami oka biztos van, és ezt csak te tudhatod.
Vagy hiányzik valami az életedből, vagy valami rossz az életedben. Gondolkozz el rajta mitől lehet ez az egész.
válasza: válasza:
válasza:én is úgy érzem, hogy túl öreg vagyok. nem testileg, csak lelkileg. nem tudok már azokon nevetni, amin nevettem, nem tudok arra mosolyogni, amin mosolyogtam. nem olyan vagyok mint a legtöbb velem egyidős csajszi: 1 faj: aki tanul-de eszetlenül (mert hogy nehogy 1-est kapjon, amiközbe csak azért tanul mert a szülei azt mondták, hogy akkor jó lesz az élete és könnyebb lesz... de ezt nem látja be, csak tanul a vakságba) 2. faj: parti/pláza csajszik: no comment.
én meg közben azon töröm a fejem, hogy hogyan éljem túl ezt a napot is. nem az vagyok, akinek engem hiszenk, akinek látnak, akinek ismernek. én teljesen más vagyok, akaratomon kívül is.
II. én sem vagyok megelégedve magammal, hisz: ,,lehetnék szebb". de kezdem egyre inkább belátni, hogy "jobb egyedül mint édes kettesben a pokolban". rájöttem ugyan is, hogy a szerelem csak tönkre tesz. tudom...pont egy lány mondja, akiben annyi érzés kéne legyen, mint egy mézescsuporban a méz. csak a gond, hogy az az edényke kifogyott...túl sokra vágytam, egyszerre megkaptam, megettem a mézet, és rosszul lettem tőle. és az emléke annak, hogy ettől az édes izétől hánytam rossz emlékeket kelt, szóval nem kell többé. de azért a szerelem ha ki is van zárva (lehet te ezt nem tudod ki zárni... nekem valahogy nagyon könnyen ment), akkor ott vannak a barátok. ha meg azok nincsenek, akkor... én igazábol elkedztem metin2-zni és ott megismerkedtem egy jó pár emberkével, akik jó fjeek, és barátoknak mondhatom őket. nekik tényleg jó elmondani, hog ymi a baj, és megértenek, segítenek.
III. alkohol... na hát az sz.pás... :/ úgy nőttem fel, hogy anyu és apu veszekedett: apu piásan, anya remegve. de (igen nagyon fiatal vagyok még, 14, de akkor is) azon vagyok, hogy önmagamat pusztítsam el, de ha már pusztítom jól. azon morfondírozok, hogy elkezdek inni, vagy majd esetleg cigizni. már nem mondom, hogy utálom az életet, csak rühellem, hogy senki sem hallja meg azt amit mondok. hiába ordítom, senki sem figyel, ha meg elhalkulok, akkor mindenki belém rúg... nekem ez az életem: mondok-elsüllyedek, csöndben vagyok-megvernek. nem tudom ezt megszokni. mindig ebben éltem. már rohadt 14 éve élem ezt, de még mindig nem tudtam kitörni ebből a szerepből, és kezdek rájönni, hogy nekem ez kell legyen az életem. de ha ez az életem, akkor inkább feladom és csak nézőként szerepelek, hogy nézzem a sok barom, mit akar eladni, hogy jobb legyen neki.
ééés most a tanácsok:
1. menj pszichológushoz-ha jól sejtem középiskolába jársz, valószínű van sulipszicho'.
2. találj igaz barátokat- nyálas szöveg, és eléggé közhelyes, de azért valamennyire segít. ne olyanokat akik egy folytában leisszák magukat a fekete földig. inkább olyanokat, akik őrültek, de tanácsokat adnak.
3. magadtól nem tudsz ezen változtatni, hiába híresztelik sokan azt. mármint lehet, hogy van akinke sikerül...ez egyed függő.
4. ezek mellet nekem nyugodtan írhatsz ^^
ja és még valamit az öngyilkosságról (*tudom amit most fogok írni, az törvény ellenes -vagy mi a k.ki-, de le kell írjam): 1. örülj, hogy élsz-sokak ezért kűzdenek. 2. ha már ezt beláttad, és még mindig az öngyilkosságon gondolkodsz, akkor gondold át, kinek mit okoznál -én már átestem ezen a fázison-. 3. ha a 2. meg van, akkor írd le, miért akarsz az lenni, és gondold át alaposan az egészet. 4. sokan félnek a haláltól, de leht hogy jót hoz nekik.
minden esetre nem támogatni akarlak az öngyilkosságban, csak azt szerettem volna (húh, elég bénán XD) kifejezni, hogy nem biztos, hogy minden esetben negatív lesz. max fájni fog a környzetednek. de azért gondolj bele: sokak még élni sem tudnak, de kell nekik és akarnak. ha már nem tudod oda adni nekik az életedet, váltsd valóra az álmaikat. :)
jaa és még egy tanács: lehet kéne keresni valami értelmet az életednek... én önmagamat találtam annak... hogy felfedezzem ki is vagyok én.
lehet kikéne próbálj néhány sportot, zenélj, tanulj meg énekelni... vagy ha mást nem, akkor segíts másoknak. nem valószínű, hogy valami pozitívat visszakapsz,d e a tudat, hogy ma is segítettem jól eshet :) ^^
nem tom mennyit segítettem... de mindegy :D azért minden esetre jó lenne felkereszni egy pszichológust. :/
és am télleg nyugodtan írhatsz, szívsen olvasom :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!