Mintha levegőnek nézne. Mintha ott se lennék. De miért?
Egy lány osztálytársról van szó.. Fura ez az egész szituáció. Visszagondolva hogy régen milyen jóban voltunk... Most meg.
Elhidegült tőlem. Nem tudom hogy meg vet e vagy gyűlöl vagy csak egyszerűen nem érdeklem de az biztos hogy rosszul esik, mert én még most is úgy gondolok rá mint amikor régen hülyültünk, elvoltunk. Egyszerűen örültem annak hogy megismertem egy ilyen embert.. Elég fura ember egyébként. Lehet hogy magának való és nem szereti az embereket, és már szinte mostanában a "szenvedő drámai hőst" játsza, akin nem lehet segíteni soha.. de valahogy mégis szeretem valamiért. Talán azért a sok jó emlékért amit régen (előző tanévben) szerzett nekem. Nekem régen sosem volt olyan barát félém, aki ilyen érzéseket váltott volna ki belőlem. Talán lehet épp ezért éltem magam bele annyira... Meg talán azért is mert azt hiszem eddig csak ő látta meg bennem azt ami tényleg én vagyok. Ami kicsit is engem jellemzett és amiért megszeretett ő is. Kicsit hasonlóak voltunk..
Nos a lényeg hogy egyről a kettőre, egyik hétről a másikra elkezdett szokásává válni hogy levegőnek néz. Nem szól hozzám, vagy ha még is azt csak úgy félve, ridegen teszi. Ha van még mellettünk egy harmadik ember, akkor mindig csak vele beszél, őt nézi és rám egyszer sem néz. nekem ez az egész eléggé meglepő, mert nem emlékeztem volna hogy bármi rosszat is cselekedtem volna ellene. Lehet hogy csak mostanában az úgynevezett "emberundor" lehet az oka hogy magába fordult kissé.. Viszont kezdeni bármit is a helyzettel nem tudok.. Ötletem sincs.
Elterveztem mostanában hogy így karácsony alkalmából írok neki egy verset. Ugyan is szülinapomra (még nyár elején) írt nekem egy versecskét. Nem tudom pontosan mit akarok ezzel a versel de azt hiszem szeretném emlékeztetni arra hogy még létezek szilárd, fizikai mivoltomban és nem vagyok áttetsző, légnemű anyag, amin könnyedén át lehet látni...
válasza:A kérdés az, hogy te hiányoznál e neki ha nem találkoznál vele többé!
Előfordulhat, hogy felbukkan neki egy új barát vagy szeretőféle és ezért féltékennyé vált, mert te vele ellentétben könnyebben ismerkedsz másokkal.
Vagy egyszerűen már annyira kiismeritek egymást, hogy nem tudsz neki újat mutatni mint barát.
És ezért már nem igényli a társaságodat.
Én azt tanácsolom: megér egy misét a terved.
De szerintem azzal, hogy emlékezteted arra, hogy még létezel, nem biztos, hogy ez jól sülhet el. (érzelmileg)
Ha el akar felejteni téged mert már semmi olyan kötődés nincs irántad mint régen, hát hagyni kell had menjen.
Lesznek új barátaid és ki tudja, lehet, hogy pár év után újra megkeres, mert újra meg akar ismerni. Vagy kíváncsi lesz, hogy mi lett veled.
De az is lehet, hogy már nem fogtok addigra barátkozni.
Az biztos, hogy nem lesz újra a régi barátság!
Nekem ugyan ez volt a helyzetem volt 12évvel ezelőtt.
volt egy haverom akivel minden balhét együtt csináltunk a suliban 7éven keresztül. (félszavakból is értettük egymást)
Aztán vagy a csajozós korszak vagy a stílus kialakulás miatt, már nem foglalkozott velem.
(egyre jobban hanyagolt)
Szó szerint levegőnek nézett, és kínos helyzetekbe hozott mások előtt.
Ezt párszor eljátszotta velem, én meg értettem a célzást (nem igényli a társaságom) és azzal a lendülettel lekoncoltam.
7év ide vagy oda, nála jobb haverokra tettem szert az idő folyamán. (és nem azért, hogy féltékeny legyen)! Egyszerűen csak éltem az életem tovább!
Mikor párszor hallottam róla, sokszor csak az jutott eszembe, hogy mekkora lúzer voltam, hogy vele lógtam. elpazaroltam 7 évet az életemből! (nagyon kamuzós srác lett)
Áldottam az eget amikor faképnél hagytam és nem álltam vele szóba többé.
Reflexszerűen hárítottam mikor valakivel megüzente, hogy találkozna velem a régi idők emlékére.
Egy senki lett hozzám képest, egy nyálgép, mindig csak leutánozott és élősködött másokon, egy önálló ötlete nem volt.
Minek találkozzak egy ilyen emberrel? (hogy megpróbálja újra behízelegni magát mellém, aztán kihasználjon) Kis naiv lúzer.
Mindig is jobb voltam nála és ezt ő is tudta.
Csak sajnálhatja, hogy így bánt velem, most boldoguljon maga ahogy csak tud!
Minek nekem egy ilyen "barát" főleg ha vannak helyette olyanok, akik golyót kapnának értem és akikért én is így viszonyulnék.
Persze nem biztos, hogy ez az eset pont így játszódna le, de szerintem van hasonulás a jelen esetedben.
Ha kicsit is többre tartod magad akkor állj a sarkadra és hagyd, hogy észrevegye azt, hogy mennyt veszít azzal ha már nem vagy mellette.
Nem vagy te a kutyája, hogy mindig körülötte legyél, még akkor is ha beléd rúg!
"Én azt tanácsolom: megér egy misét a terved.
De szerintem azzal, hogy emlékezteted arra, hogy még létezel, nem biztos, hogy ez jól sülhet el. (érzelmileg)"
A verset megírom neki. Egy misét tényleg megér. De a vers témája nem az lesz hogy még létezek és rosszul esik hogy nem nézel rám meg hasonlók. nem az a célom hogy panaszkodjak neki. Mert ez tényleg rosszul sülne el. Pusztán vissza akarom hozni az "élők sorába"...
És köszönöm a válaszotokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!