Meg akarok halni. De mit tegyek hogy a családnak ne fájjon?

Úgy érzem nincs helyem a világon, nem is lesz, és szerintem ezt el kell fogadni. Nem akarok többé élni.

Nem akarom mindennap elviselni a szorongásos betegséget, a magányosságot, nem akarom látni és irigyelni másnak a boldog életét, boldog családját, meg szeretnék halni.

Viszont számomra édesanyám a legfontosabb, ő elmondása szerint nem szeretne magányosan megöregedni, így reméli hogy egyszer talál egy rendes normális embert (elvált, ezért mondja) aki őszintén szereti őt.

Ez helyes, stb ezzel nincs gond.

Itt jött elő a fejemben megint a halál gondolata. Hogy remélem egyszer boldog lesz igazán, és remélem egyszer engem elfelejt, hogy ne fájjon neki az hogy meghalok.

Persze nem most akarnék öngyilkos lenni.

Elegem van a szorongásból, a hipochonderség által beképzelt betegségektől amelyektől folyton félek, elegem van a kezdetleges depresszióból, elegem van hogy mindenhol azt kell látnom hogy más ember mennyire boldog, mennyire jókedvű, mennyire szeret élni, és mennyire sok jó barátja van.

Ez csak tovább erősíti bennem azt az érzést, miszerint nem vagyok idevaló, nem érdemes élnem, nem érdemes tovább ezek miatt szenvedni.

(bunkó megjegyzéseket nem kérek, arra iylen lelki állapotba egyáltalán nincs szükségem, kösz)