Ha kevés az ön bizalmam hogy tudnék több önbizalmat szerezni?

Kedves előző, úgy vélem, jó felé kapisgálsz, csak ott hibádzik meglátásod szerintem, hogy a bátrak nagy részét -állítom- nem tisztelik, mivel irígyek rá, hogy ki mer emelkedni a tömegből bátorságával, és akár a tömegízléssel szemben vállalni meri önmagát, pláne nem tisztelik, ha erkölcsösebb a többségnél, mivel sérti a tömegek önérzetét, hogy valaki egyenesebb és merészebb jellem mer lenni, mint ők, ezért megpróbálják lehúzni a szintjükre, például úgy, hogy alázzák, nem tisztelik, megpróbálják tönkretenni, keresztbe tenni neki, gyáva birkamódra , falkaszellemben.

Nagyon erőteljesen megtapasztalom ezt én mint -lelki, gondolkodásbeli, megnyilvánulásbeli szempontból- bátor, de egyben szenvedő, ám de optimista "alany", évek óta, szóval meglehetősen megalapozott az állításom.

Kedves előző

Továbbra is fenntartom a véleményem, mert valami felett elsiklasz. Ha valaki gyűlöli a kiemelkedőt, azzal csak magát mentegeti azzal, hogy nem is akar olyan lenni, és azt leplezi, hogy szívesen lenne olyan, csak nem tudja hogy. Igazad van, hogy sérti az önérzetét, de az kiemelkedőnek van meg az a hatalma, hogy eldönti kapcsolatot tart e fent a gyávábbikkal. Tehát, a gyáva, be nem vallottan magának általában, mindig is vágyik a kiemelkedő társaságára, még ha mást is mond. Ez csak egy bizonyos mértékig igaz, ha valakik között túl nagy a különbség, ott a kapcsolat fenntarthatatlan, ezért van az hogy egyes az egyessel, kettes a kettessel barátkozik, mert ott még elfogadható a különbség.

Kedves előző, megint én vagyok, a meglátásomhoz képest apró kiegészítésedet végiggondoltam, és arra jutottam, hogy vannak érvek kiegészítésed mellett is és ellene is.

Én mégis afelé hajlok, hogy a legtöbb ember sajnos annyira ostoba, hogy még rejtetten, titokban sem tiszteli a legtöbb ilyen ember azokat, akik kiemelkedőek, ugyanis ha jellemző lenne rájuk, akkor nem az lenne egyik fő életcéljuk, hogy -gyáva módon- miképpen tegyenek keresztbe a kiemelkedőknek, hanem bár lehet ,h nem mutatnák ki továbbra se elismerésüket a kiemelkedők irányába, ám de pont hogy akkor arra törekednének, hogy ők maguk is kiemelkedőkké váljanak.

Márpedig a jelek szerint úgy tűnik, a legtöbb ember annyira ostoba, hogy NEM AKAR BOLDOG LENNI, hanem azt akarja, hogy mivel ő nem boldog, ne legyen más se az.

(A kiemelkedő gondolkodás is egyfajta siker, azonban erre sajnos irígy a legtöbb ember, ahelyett, hogy saját maga is törekedne irígysége tárgyára.)