Mit tegyek ha nem hiszek a képességeimben? Fontos, köszönöm ha írtok!

és ez miért jó hogy mindent megúsztál? másképpen mondva minden szarból kimaradtál amiből fejlődött vna a személyiséged..

sztem 27 évesen nem késő elkezdeni építeni az önbizalmat, tudod mikor késő, mikor már 70 évesen csak arra vágynál ,hogy legyen vki melletted ,gyerekeid, de nincsenek mert ilyen hülyeség miatt nem vonzottál senkit magad mellé

ez durva volt ,ne haragudj

ha félsz a társaságtól ,menj társaságba, de ne várd el magadtól hogy ,szuperül érezd magad már az első alkalomkor ...önts rá vmi piát azt mindjár jobban érzed magad:)

..ha gátlásos vagy, menj színjátszó körbe, erre ezt szokták mondani(sajna ezt még nekem sem volt kedvem kipróbálni),

a lényeg az h úgy tudsz fejlődni ,ha olyat teszel amitől félsz..ne essünk túlzásokba de tudod miről beszélek:)

van vmi hobbid. vagy vmi ami boldogítana? mert ezek nélkül esélyed nincs jól tanulni.. kell vmi jó ami segít átengedni a "rosszon"..másképp nem megy

remélem vmit segítettem

Válts életfelfogást.Szerintem minden csak hozzáállás kérdése.Van egy dolog például,amire eddig mindig azt mondtad magadban,áááááá,ezt nem tudom megcsinálni,nem lesz kész,stb..most mondd,gondold azt:ezt meg ezt úgyis megcsinálom,sikerül,kész lesz,stb...,s hidd el egy idő után így is lesz.Ne hagyd,hogy mások megbélyegezzenek mindenféle jelzőkkel,rázd le magadról,s gondold azt,nincs igazuk.De te se tedd magaddal,legyen bizalmad magad felé,ha kell tükörbe mondd ki,hogy mit fogsz megtenni,s hogy azt jól is fogod csinálni.Nézz szembe magaddal.Mosolyogj magadra,mondd ki a neved,lehet hülyeségnek hangzik,de még köszönhetsz,sőt!bókolhatsz is magadnak.Hatásos lesz...S ha rossz kedved van,mosolyogj akkor is,hisz bizonyított tény,hogy pár perc mosolygás vagy inkább nevetés(ami nem baj,ha erőltetetten indul)gyógyír a léleknek.

Kezd kis dolgokkal,s haladj a nagyobbak felé.

Rá fogsz jönni,hogy ha elhiszed,hogy jó lesz,akkor az is lesz.

Egyáltalán nem mindegy ugyanis,hogy milyen irányból közelíted meg a dolgokat.Lehet negatívan,s lehet pozitívan is gondolkodni.Ez a dolgok lényege.

Nagyon értem, amit írsz!

Rengeteget segít a pszichodráma csoport. Önismeret, személyiségfejlődés (abban, amiben Neked személyesen szükséged van rá), emberismeret...

2-3 év egy csoport. Nagyon tudom ajánlani, a legjobb!!! Tegyél magadért, megérdemled!

:)

Két dologról van szó. Egyrészt kicsi gyerek korotokban, vagy túl sokszor mondták nektek, hogy semmire se vagytok jók, vagy túl sokszor hagytak magatokra a problémáitokkal, így az a felfogás gyökeresedett meg, hogy nem megy. Többnyire tudat alatt zajló folyamatról van szó, az igazi eredeti problémát csak jó pszichiáter tudja kideríteni.

Másrészt a sok hasonló helyzet - mintegy önigazolásként - egy speciális lustasági állapotot hozott létre. A sikerért szinte mindenkinek keményen meg kell dolgoznia. Ezt a munkát nem fektetitek be, mert "hiszen úgy sem sikerül". Csakhogy ez egy idő után a környezetet is zavarni fogja, és jön a "akkor maradjon magának" reakció. És máris egyedül érzitek magatokat. Ez egy lefelé tartó, öngerjesztő spirál.

Megállítani csak saját magatok tudjátok, mivel ez kizárólag nektek elemi érdeketek, mindenki másnak kikerülhető. Tehát nagyon végig kell gondolni, mik a legzavaróbb jelenségek, elhatározni, hogy mostantól másképp lesz, majd kemény munkával végrehajtani. Lehet trükköket alkalmazni, tennivalót, módszert előre felírni, bizonyos helyzeteket tudatosan elkerülni, stb. De mégiscsak az a legfontosabb, hogy senki helyettetek nem fogja megtenni. Ennek nagyon tudatosulnia kell.

Én sajnállak benneteket. :(

Szerintem ez a túlzott versenyszellem az, ami tönkretett benneteket. Vannak akik lassúbbak, kell a saját tempó, de ez a túlpörgetett világ nem ad erre lehetőséget, és aztán itt az eredmény: önmarcangolás, önbizalomhiány, összeomlás.

Tudom közhelyes, de először el kell fogadnotok, hogy ilyenek vagytok, és adjatok időt magatoknak. Ha lenyugodtok, el lehet kezdeni kicsike dolgokat megoldani, a saját tempótokban.

Ha mást nem is tudok nagyon tenni, de küldök egy ölelést nektek.

Szia!

27évesen még tanulsz?Orvosnak mész?

Ezt ne offnak értelmezd.

Szerintem a tanulásnál is csak az a majd hogy a módszer ahogyan tanulsz nem jó.Én egy pár iskolán túl vagyok,mindig is lusta voltam ,nem tagadom hogy az érettségimkor az utolsó két hétben halálra tanultam magam,de ami a lényeg volt hogy órákon mindig előre ültem és a tanárra figyeltem mert az által is ragadt rám bőven tudás,és így egy rossz tételhez is hozzá lehet nyögni valamennyit.Próbálj meg úgy tanulni ha nem megy fejben akkor írd le addig amíg meg nem jegyzed,vagy szólsz a pasidnak hogy kérdezzen ki,annyi módszer van amivel a fejet lehet tömni hogy azt te el sem hinnéd! :)

A hozzáállásodon segítene ha elkezdenél edzeni vagy valamit sportolni ,hisz tényleg nem hiába mondják hogy ép testben ép lélek. Mármint azt én is tapasztaltam ha rendszeresen kondizok akkor az agyam sokkal jobban fog és minden más is könnyebben megy.Határozd el magad és az egyik napról a másikra kivitelezd a dolgot.És tényleg érdemes mindenhez pozitívan hozzáállni ,mert ez nagyon sokat segít,még ha hamis is még akkor is.

Még van valami amit kipróbálhatnál:Fengshui

Tudod néha kell hogy valamiben hínned!

Remélem hogy a problémáid megoldódnak!

Szia!

26F

Ljuden: ott a pont nálad! Én is pont ezt szűrtem le az ide kommentelők nagyrészétől.

Tudjátok mi a vicc? Képzeljétek bele magatokat egy nádvágó életébe :D Ugye milyen megnyugtató?:)

Az amit ma csinálnak az emberrel az egy vicc. Velem is volt így gyakran, hogy hasonlóképpen éreztem, de csak a saját kapcsolataim mentek tönkre ebbe... Becsüld meg amid van és örülj neki, csináld élvezettel amit csinálsz. Lehet, hogy, ha tudnál valamit -nekem is van tehetségem ehez/ahoz- akkor sem tudnál vele mit kezdeni...mert NEM ÉRDEKEL :D Nem akarok senki lenni és ettől boldog vagyok. Nem akarok valóságshow szereplő lenni, se megasztár se senki más. Minek? Hogy aztán bedrogozzam magam és mindenki rólam beszéljen mekkora tehetség voltam? Szánalmas.