Az agyam sosincs üresjáratban, mihez vezet ez hosszútávon?

Ss, ez ismerős. Igaz én órákon se tudtam annyira figyelni, bár mondjuk kicsit elhomályosodottak az emlékeim a pár év alatt mióta vége sulinak. Meg hát engem zaklattak is, szóval ez leginkább nyugtalanság, félelem volt mintsem simán folyamatos agytorna. De zenével meg többivel így voltam, stimmel.

Bár nem hiszem hogy ez sokat változtat, úgyhogy ha hozzám hasonló, fejfájás (jó durván), igaz szerintem van egy határ amit az agy már egyszerűen nem bír, és olyankor kiszokott kapcsolni és baromi jól érzem magam. De magamtól nem megy. Ezen kívül kihat mindenre, magánéleted, bármiféle tevékenység amit csinálsz.

Plusz ugye nem beszéled ki magadból a dolgokat, amiket lehet ki kéne, és akkor azokkal is gondod lesz később. De amúgy itt van egy cikk [link]

konkrétan engem az egészből ez érdekelt leginkább "When feeling self-conscious, one becomes aware of even the smallest of one's own actions. Such awareness can impair one's ability to perform complex actions"

Valahol volt egy hogy egy zongorista egyszerűen nem tudott játszani, sajnos azt nem találtam, mert hát ugye túlpörgött az agya, mint pl neked.

És ezt én is támogatom, amikor nagy ritkán végre kikapcsol, minden úgy megy mint a karikacsapás. Igazából így dolgozás vagy egyáltalán létezés is baromi kellemetlen tud lenni. Persze nem garantálom hogy ez lesz. Meg ugye én is megvagyok anélkül hogy megörültem volna.

De a fejfájás az biztos. Ja meg alvást is zavarja. Szóval, mindenképp jobb ha valahogy kikapcsolódsz.

Lol. Mondjuk ha választ sose kapsz azt nem nevezném megbeszélésnek de mind1. Erm én se némán ültem a szobámban tvzve, zenét hallgatva, gépezve, elvileg én is "beszélgettem" a barátaimmal, családommal, elég sokat ami azt illeti. Tehát volt mindennapi kommunikáció.

Na igen csak hogy nem mind1, hogy az milyen minőségű. Ez inkább ahhoz hasonlítható, hogy.. pl tested itt van de lelkileg ugye máshol, és rád szólnak "na mi van figyelsz egyáltalán??". Onnan is tudom mert azóta azért szerencsére volt már jó beszélgetésem, jó társaságban, és hát közel sem ugyanaz a kettő.

Amugy meg pont erről beszélek, így nem beszéled ki magadból addig addig tér vissza. És kibeszélés alatt nem azt értem, hogy kimondod és akkor ennyi, hanem hogy tényleg úgy kibeszéled hogy annyi volt.

Én öcsémnek közeli erdőbe jártunk bringázni, mindig mondtam milyen szar a suli meg hogy olyasmi mint egy börtön meg otthon is kb., meg egy barátomnak is ugyanazokat a dolgokat ismételgettem többé kevésbé. De általában én csak dumáltam mintha egy monológot mondanák, aztán másról beszéltünk. De valamelyest talán segített.

Viszont ha már itt tartunk ugye ez volt úgy 7-8 éve, aztán igazából nem emlékszem a részletekre, hogy "lábaltam" ki (hát részben) ebből az egészből. Mert hogy most azért jobban érzem magam mint anno. Csak úgy, valahogy.

lány vagy?

ha igen, akkor erre nincs orvosság :S

írd be youtube-ra hogy: női agy férfi agy