Hogyan lehet ebből kimászni? Érdemes orvoshoz fordulnom?
Nagyjából 3-4 éve kezdődött meg bennem ez a változás, ami az idő előrehaladtával egyre csak rosszabbodik. Próbálok nem figyelni rá és elhitetni magammal és mindenki mással hogy ez normális, de félek, mi lesz ebből ha így megy tovább.
Nagyon visszahúzódó lettem, a szűk családomon (anya és a húgom) kívül nem keresem mások társaságát. Ciki, nem ciki, de egyszerűen nem szeretek emberekkel lenni, olyankor feszült leszek és ideges, de szerencsére jól leplezem. Már nincsenek barátaim, és nem is szeretnék senkivel barátkozni. Teljesen céltalannak érzem magamat, hiába próbálok keresni valami új dolgot, ami fellelkesítene, semmiben nem látok lehetőséget. Emiatt legbelül folyton szomorú vagyok és elkeseredett, úgy érzem, teljesen felesleges az egész életem. Ami nagyon zavar, hogy néha teljesen váratlanul erős sírógörcsök törnek rám, amik mostmár oda fajultak hogy nem mindig tudom őket elfojtani és ez elég kínos tud lenni... Látszólag minden ok nélkül hirtelen kiborulok, a legapróbb semmiségeken felkapom a vizet és előbb nagyon ideges leszek, aztán jön a sírás meg a napokig (sőt néha hetekig) tartó bűntudat...
A baj az, hogy már a húgom, anyukám, nagyszüleim is észrevették a dolgot, és tudom, hogy szenvednek tőle. Mindegyikük azt ajánlotta, hogy menjek el egy szakemberhez, ha nem tudok egyedül felülkerekedni a dolgon, de bevallom, nekem kínos lenne elmenni egyhez, félek, hogy hülyének nézne... Viszont a családom sem szeretném kikészíteni a kiborulásaimmal...
Félek kicsit, hogy ha tovább mennek így a dolgok, teljesen magamra maradok. Néha még az is eszembe jut hogy be fogok dilizni ettől az egésztől (tudom, hülyeségnek hangzik)...
Veletek volt már hasonló helyzet? Hogyan oldottátok meg?
Előre is köszönöm a segítséget. :)
válasza:Depressziós vagy szerintem. Ezzel tényleg érdemes szakemberhez fordulnod. Nem fog hülyének nézni, mert százmillió depressziós van a világban (sajnos), neki meg az a szakmája, hogy ezeket az embereket meggyógyítsa.
Úgyhogy irány egy szakember, pszichológus, vagy pszichiáter, mindkettő tud segíteni.
válasza:Egyetértek Bánomisénnel. Mielőbb lépd meg a lépést, keress fel egy pszichológust. Nem néz hülyének, ez a munkája, ezt választotta, és egész nap, egész héten a mások ilyen jellegű problémáival foglalkozik. Nem kell félni tőle.
Teljesen izolálod magad, és ez nagyon rossz. Ha az életedet értelmetlennek érzed, pláne rossz. Legfőbb ideje pszichológushoz fordulni, ne várj vele. Indíts azzal, hogy ezt, amit ide leírtál nekünk, elmondod neki szépen.
Ja, és semmi nem hangzik hülyeségnek abból, amit írtál! Sok millió ember éli át ugyanezt ezen a bolygón.
35n
Köszönöm a válaszokat! Bevallom, azt hittem mindenkitől megkapom majd hogy menjek a fenébe a hülyeségekkel... De azt hiszem, igazatok van, muszáj lépni valamit.
Egyébként nagyjából egy másfél-két éve, mikor a bajok kezdődtek, elmentem a körzeti orvosomhoz és elmondtam neki, mi a baj, kértem, hogy utaljon be egy pszichológushoz. Ő meg csak kedvesen nézett és azt mondta, ezt meg kell oldani egyedül, nincs itt semmi baj. Hát, hittem neki, de azóta ide jutottam. :(
Mégegyszer köszönöm a tanácsot! :)
válasza:Hát, úgy látszik, annak a dokinak nincsen affinitása a pszichológiához... Nem mindenkinek van.
Amúgy szerintem orvos nem "utal be" pszichológushoz, max. pszichiátriára, de Nálad nem arról van szó. A pszichiátria anyagi megközelítésben nézi a lelki bajt, és gyógyszeresen kezeli, én nem ezt javaslom Neked. Pszichológushoz menj. Abból van TB-finanszírozott vagy magán (fizetős). Mennyi idős is vagy??? Ha kiskorú, a helyi/kerületi nevelési tanácsadóban találsz pszichológust vagy az iskolában, ha nagykorú, akkor nehezebb a TB-finanszírozott, meg lehet nézni a kerületi pszichiátriai gondozót, ott dolgoznak pszichológusok is sokszor, vagy a Magyar Pszichológiai Társaságnál érdeklődhetsz.
(A pszichiátriát a TB fizeti... De ne oda menj. Keress egy neked szimpatikus pszichológust, aki előtt meg tudsz nyílni).
Sok sikert!
válasza:Mintha én írtam volna a kérdést. Utóbbi időbe olyan szinten visszahúzódó, zárkózott lettem, hogy azt vettem észre, hogy nincsenek barátaim és önbizalom hiányos vagyok. Külsőmmel semmi probléma, teszek is érte... látszat az az, hogy minden oké, de belül teljesen örlődök múlton, jövőn, amit el lehet képzelni, de sosem a jelenben vagyok. Én is azt vettem észre magamon, hogy kisebb dolgok úgy feltudnak idegesíteni, hogy magamra se ismerek. Egy apró beszólás miatt, már az embernek neki tudnék menni és utána nem lenne megállás. Vannak olyan pillanatok, amikor minden rendben és normálisnak érzem maga, de nem sokáig tartanak és általában nap végére újra a "gödör" alján vagyok és elkap a sírhatnék. Ha gondolod beszélhetnénk priviben.
21/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!