Más huszonéves is érzi úgy, hogy még nem teljesen nőtt
ki a tinikorból? 21/L
Igen. Én egy 20 éves lány vagyok és néha úgy érzem, túl sok még nekem a felnőtt élet és nem bírom lelkileg. Szeretnék újra gondtalan gyermekkort élni,mert még nem készültem fel a felnőtt életre, amibe belecsöppentem. :( Bár nagyon sokmindenben mindig túlérett voltam,komolyabb voltam a korosztályomnál, egy bizonyos szinten viszont gyerekesebb voltam. Pl. gyerekesen viselkedem, ha komoly döntés elé kerülök, képtelen vagyok jó döntést hozni...pl tavaly elkezdtem egy egyetemet, de ezévben újrakezdtem egy másikat. De már most azon gondolkodom,hogy ez sem tetszik és mást akarok...úgy érzem, nem hagytak nekem elég időt, hogy átgondoljam a jövőmet és számbavegyem a lehetőségeimet...
2009. máj. 11. 20:31
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 A kérdező kommentje:
Köszi a kommentet, teljesen megértelek, kb. én is ilyen szinten vagyok. Passzív vagyok az egyetemen, mert nem tudom eldönteni, jó lesz e az az egyetem nekem. Nem érzek jelentős különbséget a 16-17 éves énem, és a mostani között. Persze kicsit más terveim vannak már, de szinte ugyanúgy élek, mint akkor. Sőt, most kevesebbet járok el szórakozni:) Nem merek itthonról elköltözni sem, valahogy félek felnőni, és nem is akarok. A környezetemben is hasonlók az emberek, lehet ők is húznak vissza. Biztos meg tudnám valahogy az életben találni a helyem, de túl sok a de.
En 32 eves vagyok es 12 eves lanyom van. Koran szuletett a lanyom pedig en akartam, akkor ugy gondoltam felnott vagyok :))
De radobbentem, hogy megsem :))
Most ennyi idosen ugy erzem, mintha tini lennek :) Nagyon elvezem!
Amugy a parom is gyerekesen viselkedik :))
2009. máj. 12. 08:50
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 A kérdező kommentje:
Az tök jó, ha élvezed:)
Nekem ez az érzés nagyon ellentétes. Sok 19-22 éves ember már teljesen felnőtt, önálló, tervezett gyerekük van, dolgoznak. hol vagyok én még ettől?:) Késztetést sem érzek rá, hogy gyerekem legyen, most úgy gondolom, nem is fogok sohasem, és ez megrémiszt, hogy nem természetes. Nem tudom mit akarok az elkövetkezendő 5-10 évben, nem tudom elképzelni magam 30 évesen, hogy mit fogok csinálni. olyan, mintha csak sodródnék a mindennapokkal:(
Figyi én 24 vagyok és még mindig gyereknek érzem magam, mert jó annak lenni valljuk be, de egyszer be kell látni, hogy az élet nem egy játék, de nem is kell annyira komolyan venni. Én tudod mit csinálok? Nem veszem komolyan az életet, így még a legnagyobb csalódást is könnyebb elviselnem, de akkor kell egy barát is hozzá, akivel nyugodt szívvel beszélgethetsz arról, hogy most éppen mi van benned. Igaz, hogy a mai világ egyre retkesebb, de ha te úgy érzed jól magad, hogy meghagysz magadban egy kicsit a gyermeki énedből, akkor azzal nincs is semmi baj. :)
2009. máj. 12. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 A kérdező kommentje:
szerencsére van 1-2 nagyon jó barátom, meg párom is, de annyira deprimált vagyok alapvetően, hogy sajnos az életet nem tudom játékként felfogni, pedig szeretném. na jól elkanyarodtam a témától:)
Szia!
Hát 22 évesen én se voltam még teljesen "felnőtt". Amúgy is mindig későn érő típus voltam , de még akkor volt a kamaszkor utolsó "hulláma"; a búskomorság meg a "ki vagyok én ?" " mire vagyok én jó?" kérdések. Kellettek ezek , mert lassanként kénytelen voltam felismerni, hogy önsajnálattal nem megyek semmire. Hát kicsit megráztam magam és elkezdetem "önállósodni". Hát, kellett 4-5 év , mire úgymond felnőtt lettem ; volt egypár "próbám" is hozzá ; de a mai napig bennem van az a kis jó értelemben vett "gyerekesség". A párom hasonló , úgyhogy van hogy olyan dolgokon nevetünk , ami másoknak nem is vicces. De nekünk módfelett :DD
2009. máj. 12. 18:21
Hasznos számodra ez a válasz?
Abból nem kell kinőni és nem is érdemes. 39 vagyok:- )
Csak fiatalabb barátaim vannak...
2009. máj. 13. 01:25
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 A kérdező kommentje:
na jó, egy kicsit megnyugtattatok :) köszike:)
Barátom szerint úgy viselkedek sokszor (nagyon sokszor :D), mint egy 14 éves, és általában 16-17-nél többnek nem néznek az emberek. :) Valahogy még nem érzem úgy, hogy fel kéne teljesen nőnöm. Talán majd akkor, ha családot alapítok, vagy mire lediplomázom. :) De az is lehet, hogy halálomig ifjú maradok lélekben. ;) Szerintem nem is baj az. :)
2009. máj. 14. 01:40
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: