Mit tegyek, ha egyedül vagyok és senki sem törődik velem?

Szerintem végzetes elkeseredésre semmi okod, ez olyan dolog ami az emberek többségének életében egy vagy akár több alkalommal is megtörténik. Próbáld a dolgot pozitív oldaláról nézni. Gondold azt, hogy kis időre azért hagytak magadra az emberek, hogy több időd legyen magaddal törődni, átgondolni és megbékélni a múltaddal, terveket szövögetni a jövőddel kapcsolatban. Ne azon gondolkozz, hogy Te mit és hol rontottál el, ami volt, mind elmúlt, úgysem lehet visszacsinálni. Gondolkozz inkább azon, hogy a jövőben mit hogyan kellene másképpen csinálnod és milyen dolgokat kell megtenned kitűzött céljaid eléréséhez. Fel a fejjel! Egyébként én is ugyanebben a cipőben járok. Tavaly karácsonykor 7 éves kapcsolat után elhagyott a barátnőm, mert egy nálam sokkal tehetősebb, idősebb férfi 2 hónapos ismeretség után ajánlatot tett neki. Mivel közös barátaink voltak, s mivel a közös barátainkról kiderült, hogy inkább az Ő barátai mint az enyémek, én inkább úgy döntöttem, hogy nem akarom tovább zavarni köreiket. Kezdetben nagyon el voltam keseredve, hosszú hetekre bezárkóztam a lakásomba és csak a legszükségesebb dolgok miatt mentem el otthonról. Akkor is csak a lehető legrövidebb időre, leginkább csak a szomszéd ház aljába, a kisboltba. A cigire sajnos én is rászoktam, de szerencsére hamar rájöttem, hogy ez hülyeség és sikerült is teljesen leszoknom róla. Ez különösen jó is, mert nem hagyományos cigi volt, remélem értitek mire gondolok. Aztán amikor kicsit lenyugodtam, vettem egy biciklit és délutánonként nagyokat bicikliztem a városban. Ki a Margitszigetre, fel a Gellért hegyre és csak úgy mindenfelé, amerre vittek az utak. Néha vettem egy sört és egészen késő éjszakáig üldögéltem a Duna parton, néztem az elvonuló hajókat és uszályokat. Biciklizés közben néha találkoztam ismerősökkel, akik megállítottak és pár mondatot beszélgettem velük, de egyikőjükkel sem beszéltünk meg további találkozókat. Végül is egy csúnya baleset vetett véget ennek az időszakomnak: Kifelé bicikliztem a 3-as főúton Gödöllő felé, amikor elgázolt egy kamion. A biciklim váza teljesen eldeformálódott, de megmentette az életemet. Csodával határos módon enyhe agyrázkódáson kívül semmi semmi más bajom nem lett, amiből alig egy hét alatt teljesen felépültem. Ezek után egy jó időre (mondjuk jövő tavaszig :) elment a kedvem a biciklizéstől, a lakásomban sem akartam tovább egyedül maradni, kiadtam bérlőknek és hazaköltöztem a szüleimhez. Nemsokkal később véletlenül kezembe került egy könyv, és ha már véletlenül kezembe került, úgy döntöttem, hogy elolvasom. Sohasem voltam nagy könyvmoly, olvastam ugyan könyveket, de nem túlságosan nagy rendszerességgel. Ez a könyv Murakami Haruki Kafka a tengerparton című könyve volt, amit miután végigolvastam, teljesen megváltoztatta azt, amit azelőtt általában a könyvekről és a könyvolvasásról gondoltam. Nagyon sokat segített nekem, elterelte a gondolataimat a magányról és színt varázsolt szürke hétköznapjaimba. Azóta teljesen rászoktam az olvasásra, most éppen Dosztojevszkijt olvasok és nagyon élvezem. Az biciklizés, olvasás mellett természetesen dolgoztam is és szabadidőmben is igyekeztem mindig olyan elfoglaltságot találni magamnak, ami könnyen leköti érdeklődésemet, könnyen sikerélményhez juthatok általa. Ezt neked is mindenképpen javaslom. Azt írtad, hogy tudsz kötni, hát kötögess szép pulcsikat, kesztyűket, sálakat vagy amiket kötögetni szokás. Ha nem tudod mihez kezdj azokkal, amiket kötöttél, próbálj meg üzletelni velük. Próbáld meg pl. eladni őket Vaterán vagy hasonló helyen, ez által sok érdekes emberrel megismerkedhetsz és némi pluszpénzhez is juthatsz. Én most már ott tartok, hogy nagyjából túl vagyok a legnehezebb időszakon és ismét elkezdtem az emberek társaságát keresni. Habár még most, egy év után sem nagyon járok sehová, szerintem ezt a karácsonyt és szilvesztert is nagyjából egyedül vagy legfeljebb a családommal fogom tölteni, de szerencsére van már egy komoly lány aki tetszik és talán hosszabb idő alatt közelebb fogok tudni kerülni hozzá. Úgy látom, hogy kicsit ugyan bizonytalan még, de nem elutasító. Ha nem sikerül, hát akkor majd előbb utóbb akad más, ebből már nem csinálok nagy ügyet. Sajnos velem az a legfőbb baj, hogy csak komoly kapcsolatban tudok gondolkodni, mert a felszínes, dolgoktól valamiért kényszeresen távol kell tartanom magamat. Ez persze azért nem mindig és nem mindenre igaz, de a legtöbb dologra igen. Én azt javasolom neked, hogy semmiképpen se keseredj el és ne fordulj magadba. Ha gondolkozol, az jó (egyre kevesebben képesek erre manapság), de gondolataidat a negatív dolgokról próbáld inkább a pozitív dolgok felé terelni. Ne a múlttal foglalkozz, hanem a jövővel. Bízzál és reménykedj, hogy a dolgok egyszer jobbra fordulnak és elhiheted, ha ezt teszed, ez egyszer be is fog következni. Törődj magaddal, szeresd és ne bántsd magadat, hiszen ezt Te is, mint ahogyan minden ember megérdemled. Foglalkozz olyan dolgokkal, amelyek számodra kedvesek (én vettem egy kutyát, amit mindig is nagyon szerettem volna :), amelyek lekötik érdeklődésedet. Olvass, sportolj, vagy csak menj és sétálj egyet. Nézegesd az embereket és a kirakatokat, vegyél egy forralt bort vagy forrócsokit és vegyülj el a karácsonyi vásárok forgatagában. És legfőképpen szeresd magadat és a többi embert, hiszen Ők is csak emberek, ahogyan Te is és senki sem hibátlan. Ne aggódj, hamarosan biztosan Te is új barátokat fogsz találni, sőt, lehet, hogy éppen most találtál egyet... Boldog Karácsonyt!