Mi az élet értelme?

nagyon gagyin hangozhat, de szerintem annyi, hogy jól érezzük magunkat, úgy hogy azzal nem ártunk a többieknek, és segítsünk másoknak jól érezniük magukat.

amúgy más értelme nincs.

Kitűnő kérdés! Ha az "élet értelme" az élet célját jelenti, akkor idevaló a válaszom. Erre 10 évig kerestem a választ, és meg is találtam, úgyhogy itt van:

Eric Berne pszichiáter: "Az élet célja az idő kitöltésének a folyamata."

Csernus Imre pszichiáter: "Egyetlen célunk van. És ez pedig a halál."

Ez a kettő szerintem ugyanazt jelenti.

A nihilisták szerint nincs célja az életnek, mert úgyis meghalunk. Más szóval az életnek oka van, nem célja. Okát lehet vallásosan, vagy evolúcióval megközelíteni. A vallásról beszéljenek azok, akik azt az oldalt képviselik. Az evolúciónak az az oka, hogy jók a körülmények, valamint rengeteg elem van a Földön, így, Erdős Pál matematikus gráfelméleti modellje szerint igen jó esélye volt annak, hogy replikátormolekulák keletkezzenek. Ezek egyre bonyolultabbak lettek, és az egysejtűektől kezdve a természetes kiválasztódás útján azok az egyedek maradtak fönn, melyek a legjobban tudtak (és akartak) életben maradni. Törvényszerű tehát, hogy erős az életösztönünk.

Véleményem szerint minél kiegyensúlyozottabb egy ember, annál nagyobb esélye van az életben maradásra (ennek ellent mond az a szerintem téves 20-21. századi paradigma, hogy az önző ember többre viszi), így törvényszerű a boldogságra, önmegvalósításra való törekvésünk.

Ezzel a nihilista irányt remélem, sikerült eloszlatnom. Hiszen az érzelmi cél immár racionális is egyben.

Az idő struktúrálása sokféleképpen történhet, lényegét tekintve játszmákkal vagy játszmamentesen. Az emberi játszma egy pszichológiai szakkifejezés, kb. [gyengébb vagy erősebb] emberi háborút jelent, amely előre megírt forgatókönyv alapján játszódik le. Pl. a Manapság nevű játszma során a játszmázó fél azt igyekszik bizonygatni, hogy régen mennyivel jobb volt. A "nyereség" a másik fél elhallgatása a beszélgetés végén, mert így a játszmát kezdeményező azt vélheti, hogy nem tévedett, tehát "jogos az önsajnálata", bármiért is legyen az. A kiegyensúlyozott ember játszmamentes. Ehelyett a tudatosság, a spontaneitás, és az intimitás adja az izgalmakat számára.

A boldogsághoz véleményem szerint mindenképpen szükséges pszichológiai ismeretekkel rendelkezni. Fontos még tisztázni, hogy mi a boldogság. A boldogság állapot, nem összekeverendő az örömmel, ami érzés. A boldogság a fejlett (magas érzelmi intelligenciájú) személy állapota, más szóval elérte a teljes nyugalmat, vagyis van önbizalma. Képes gyors elfogadásra, stresszhelyzetben helyt állni, céltudatos, jól kezeli a konfliktust, dühöt. Ismét a pszichológiai ismeretek fontosságát húznám alá, az elmélet és a gyakorlat egyaránt fontos.

Az előttem hozzászólóknak teljes mértékben igazat adok: az élet célja, hogy boldogok legyünk és másokat is segítsünk ebben, illetve ne gátoljuk őket. Tehát fontos eszköz az önzetlenség. Nem összekeverendő a naivitással, ami az önzéssel egyenlő. Az önzés igazából szűklátókörűséget jelent, rövidlátó gondolkozást. Mások segítéséhez hozzá tenném még a jogos önvédelmet, illetve azt, hogy minden önző ember valamilyen jogos önvédelemre hivatkozik. Plusz, a gyáva ember, aki fél a tudatosságtól, spontaneitástól, vagy az intimitástól, neki nem célja boldognak lenni. Neki az a célja, hogy a játszmáit folytassa, amelyek így kitöltik az ő életét. Ezt már Sorskönyvnek hívjuk.

Ennyit írtam erről így hirtelen, bemásolok ide egy linket az Emberi játszmák c. könyvről, bele lehet olvasni itt:

[link]

Illetve egy bekezdésnyit ide másolok, amihez az előbbi linkre kattintva el lehet olvasni, hogy a pszichiáter mit ért tudatosság, spontaneitás, intimitás alatt.

A könyvbe bárki ingyen belelapozhat a könyvesboltban is. Annyit tudok hozzá ajánlani, hogy hátulról kezdjétek olvasni, 1-3 oldalas kis fejezetek vannak a végén, visszafelé haladjatok velük. Lesz egy pár ismeretlen fogalom, a definíciók az elején vannak, de így szerintem élvezetesebb.

Eric Berne - Emberi játszmák - Részlet:

Tizennyolcadik fejezet - És mi jöhet a játszmák után?

A könyv I. és II. részében az emberi élet így fest: az idő kitöltésének folyamata, amely mindaddig tart, amíg a halál vagy a Mikulás [bárki vagy bármi, ami nem a halál] el nem érkezik, s amelynek során az ember sovány kis választékból választhatja ki, ha egyáltalán van ilyen választéka, hogy a hosszú várakozás idején milyen tranzakciókat bonyolítson le - e kép persze közhelyszerű, de korántsem végső válasz. Egyes szerencsés embereknek megadatik valami, ami nem szorítható be a viselkedés egyetlen osztályába sem, s ez a tudatosság; valami, ami felülemelkedik azon, amit a múlt beprogramoz, s ez a spontaneitás; valami, ami több jutalmat nyújt, mint a játszmák, s ez az intimitás. De mindhárom ijesztő, sőt kockázatos lehet azoknak, akik nincsenek rá felkészülve. Ők talán jobban járnak, ha megoldásaikat a társas cselekvésnek valami olyan népszerű technikájában keresik, mint például az "együttesség". Ez azt jelenti, hogy az emberi faj számára nincs, de tagjai számára van még remény. [Ezen utolsó mondattal nem értek egyet.]

Nem tudom, mennyire sikerült közérthetően leírnom, miért nem értek egyet azzal az elképzeléssel, hogy "az életnek semmi értelme".

Az érzelmi célok teljesen racionálisak. Hiszen aki ezeket teljesíti, nagyobb eséllyel marad életben. Ez pedig alapvető evolúciós programunknak megfelel, amely programnak nem célja van, hanem oka.

Ezen érzelmi célok eléréséhez adtam tanácsokat. A célok csúcsa a boldogság, de számtalan más igényünk is van, ezt a Maslow-piramis mutatja be (google-ban utánanézhettek).

Az élet értelme:

Az élet értelme az hogy folytonos célok kitűzése és annak elérése,itt a hangsúly az oda vezető úton van ,mert mi ekkor élünk!

Ha nincsenek céljaink,nincsenek vágyaink akkor nincs értelme élni sem...Minket embereket a folyamatos küzdés az ami életben tart!!!!

Mi az élet értelme?

„A DARWINISTÁK SZERINT A SZERVES ÉLETET ELÉGSÉGES A TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁSSAL MAGYARÁZNI. MÉGIS JÓZAN KÖVETKEZTETÉSNEK TŰNIK, HOGY HA EGY SZERVEZET A NAGYOBB FOKÚ ÖSSZETETTSÉG, A TUDATOS LÉT ÉS AZ INTELLIGENCIA FELÉ HALAD, AKKOR EZ AZÉRT VAN, MERT VÁGYIK AZOKRA A TULAJDONSÁGOKRA” (DYLAN THOMAS [1914—1953], WALESI ÍRÓ ÉS KÖLTŐ).

NEM új dolog az élet értelmét kutatni. Valamennyi földi teremtmény közül csak az ember elmélkedik az élet célján.

Az ember képes elmélkedni a múlton, képes a jövőbe tekinteni, tervezni a jövőre, sőt erős vágyat érezni arra, hogy tevékeny részese legyen annak. Továbbá csalódottá válhat, ha rövid életidejének tünékeny volta miatt nem képes megvalósítani a jövőről szőtt álmait.

Viktor Frankl pszichiáter ezt írta: „Az élet értelmének megtalálása a legfőbb motivációs erő az ember életében . . . Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy nincs a világon még egy olyan erő, mely ilyen hatásosan segítene túlélni akár a legrosszabb körülményeket is, mint az, ha valaki tudja, hogy van értelme az életének.”

Már az ókori embereket is foglalkoztatta az a szükségérzet, hogy életüknek értelmét leljék. Forgassuk vissza a történelem kerekét háromezer évvel, Izráel királyságának Salamon uralkodása alatti idejéhez.

Salamon király a bibliai Prédikátor könyvének megírása által tudatja az olvasóival, mire jutott abbeli kísérletében, hogy fényt derítsen az élet céljára. Ez a kísérlet arra irányult, hogy megragadja az élet élvezetére nyíló olyan alkalmakat, amelyek az ókori kelet egyik jellegzetes királyának megadattak. A 2. fejezet 2–11. versében olyan gyönyörökkel teljes életet ecsetel, melyet ma nem könnyű magunk elé képzelni. Salamon mindent kipróbált, amit az élet a gazdagság és a testi gyönyör területén felkínált. Hogyan vont mérleget azt illetően, hogy mennyire tartalmasak az ilyen törekvések? Válaszának meg kell ingatnia az önhitt személyeket.

Visszatekintve ezekre a dolgokra, gyakran kedvezőtlen ítéletet mondott róluk. Hiábavalóságok voltak; az idő tékozlása. Ezt írta: „tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!” (Prédikátor 2:12).

Végkövetkeztetése az volt, hogy a földi gyönyörök legjobb esetben is csak időleges gyönyörök. Még az emberi bölcsesség sem képes kiemelni minket az élettel járó fájdalomból és aggodalomból.

Feltárul az élet értelme

Salamonnak az a meglátása, hogy az élet értelme elválaszthatatlan az egészséges istenfélelemtől, ismételten megerősítést nyert Krisztus által. Isten szavát idézve Jézus ezt mondta: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik” (Máté 4:4; 5Mózes 8:3). Valóban, ahhoz, hogy egy személy élete teljességre jusson, nem hagyhatóak figyelmen kívül a dolgok szellemi oldalai. Jézus később azt mondta magáról: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem” (János 4:34). Az, hogy engedelmesen szolgálta égi Atyját, az öröm és a megelégedettség forrása volt. Táplálta őt. Célt adott életének.

Következésképpen, felszínre hozhatja valaki Isten nélkül az életében rejlő valamennyi lehetőséget? Nem. Érdekes módon Arnold Toynbee történész egyszer ezt írta: „Egy magasabb rendű vallás valódi célja a lényeges szellemi tanácsok és igazságok kisugárzása annyi lélekbe, amennyit képes elérni annak érdekében, hogy a lelkek mindegyike képes legyen beteljesíteni az emberiség valódi célját. Az emberiség valódi célja Isten dicsőítése, és hogy örvendjen neki örökké.” Malakiás próféta így fejezte ki Isten nézetét: „meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt” (Malakiás 3:18).