Valami baj van velem, hogy én annyira nem élvezem a gimis osztálytalálkozókat?

"akik kevéssé veszik a fáradságot az egymással való találkozásra, azok is láthassák egymást."

Nem hiszem, hogy ez csak fáradtság kérdése. Abból a szempontból részben igen, hogy nem veszem a fáradtságot, hogy beutazzam az országot, mindenkit egyenként felkeresve. Sőt nem csak az országot, hanem a világot Ausztráliától Svédországig. Ez nem csak fáradtság, hanem a lehetőség hiánya is. Ha azt csinálhatnám, amit akarnék (időben, anyagilag) és nem lenne éppen jobb dolgom akkor lehet, hogy megtenném.

"A csökkenő érdeklődés oka, hogy elkezdünk nem kíváncsiak lenni egymásra."

Ez nem feltétlenül igaz. Mert vannak barátaim, akikre mindig kíváncsi vagyok, míg vannak olyan volt osztálytársaim, akikkel négy évig minden nap találkoztam, de még csak azt sem voltak képesek megkérdezni a négy év alatt, hogy hogy vagyok. Rájuk valahogy én is kevésbé vagyok kíváncsi. És nem szívesen jópofiznék velük csak az esemény kedvéért. Ha próbálok is velük beszélgetni, nekem is erőltetett és rajtuk is látom, hogy a musojuk mögött alig várják, hogy mennyek már a francba. Szerintem ez nem jó senkinek.

"Menj el a találkozókra, beszélgess azokkal, akikkel szívesen vagy együtt, minél többjüket kérdezd meg, hogy alakul az életük, aki kelletlen, nyugodtan hagyd ott."

Már megtettem. Megvolt a találkozó. Eddig az összesen ott voltam. A legutóbbin is ott voltam, megmutattam magam, de nem voltam ott hajnalig. Amint lehetett leléptem.

Akikkel szívesen beszélek, nekik tudom, hogy hogy alakult az életük, mert tartjuk a kapcsolatot közös találkozók nélkül is. Akikkel pedig nem tartjuk, ők a fenti kategória, amiről már írtam. Ők sem igazán az én társaságomra vágynak és én se az övékre. Meg maximum az időjárásról tudunk beszélgetni, más közös témánk nincs. Ugyanis nekünk a találkozók úgy szoktak zajlani, hogy névsor szerint mindenki elmondja pár mondatban, hogy mi is történt vele az elmúlt években.