"Eltűntem", mit tegyek?

Lassan 18. évemet töltöm, nagyjából másfél éve még elég népszerű, ismert lánynak számítottam azokba a körökbe, ahova járok. Miután megismerkedtem a barátommal szépen lassan elveszett ez a "fényem", kevesebbet is jártam el szórakozni. Egy ideje már újra eljárok, a barátom nélkül, de minden megváltozott. Eddig én voltam az, aki összetartja a baráti kört, én hoztam be új embereket, amikből nagy barátságok születtek, én hoztam össze párokat a barátaink között. Mostanra már csak egy mellékes tag vagyok, simán szerveznek programokat nélkülem, pedig tudják, hogy valószinűleg én is benne lennék. Úgy veszem észre, hogy a fiúk is kevésbé érdeklődnek irántam a szórakozóhelyeken (nem, nem csalnám meg a barátomat, de a hiúságomnak jól esne), eddig csak mosolyogtam, táncoltam, és mindig jöttek. Mostanában pedig már hiába. Úgy érzem teljesen elveszek. Nagyon szeretem a barátomat, és vannak igaz barátaim (mint kiderült a fentebb említett okokból kifolyólag már csak 2 olyan, aki tényleg mellettem áll), de hiányzik a régi életem. Nem akarok teljesen visszatérni, de jól esett az irányítás, összetartás. Azóta eléggé szét is hullott a "csapat", néha vagyunk csak mind együtt, általában akkor is nagy a széthúzás, más ismeretlenek is vannak, akik egyáltalán nem akarnak beilleszkedni, hanem láthatóan az egyik ismerős hozza magával azért, hogy ne érezze magát olyan egyedül talán. Ebből is látszik az eltávolodás. Próbáltam többször is összehozni a csapatot, de nem nagyon akar összeállni.

Úgy érzem "eltűnök", már nem vagyok senki, már nem nagyon hívnak el, csak néha. Nem a népszerűség a legfontosabb számomra, sőt... de az egész érzés, hogy milyen jól megvagyunk, hogy tetszem az embereknek és hatással vagyok rájuk, annyira jó volt. Pedig azt érzem, hogy az önbizalmam nemhogy csökkent volna, inkább több lett, de nem hinném, hogy beképzelt, fennhéjazó szinten.

A barátom nagyon kedves velem, de néha már annyira hiányzik, hogy jelentősebb legyen a konkurenciája, hogy érezzem, mennyire jó, hogy Ő az aki velem van, hogy már direkt szítom a veszekedéseket, pedig nem szeretném megbántani.

Mitől alakulhatott ki ez a helyzet, mit tegyek?

(Hosszú voltam, bocsánat.)