Miért van ilyen érzésem?

Ez úgy hangzik, hogy nagyon erős szorongásaid vannak, értékteleség érzéssel párosítva, és depresszióval megfejelve... Ne izgulj, rengeteg ember éli át ugyanezt, de szakember segítségére van szükség. A szakember = pszichoterapeuta. Beszélj a szüleiddel, mondd el nekik, hogy ilyeneket élsz meg, és szeretnél pszichológushoz menni.

Ha nem mész, lehet, hogy idővel elmúlik, de hidd el, nem éri meg, mert az ember a poklok poklát tudja átélni.....

Nem kell félni a pszichológustól, éppen az a munkája, hogy ilyen problémáktól szenvedő embereknek segítsen. Jó lesz, meglátod, és lelkileg erős és boldog felnőtt leszel!

:)

Ha még van kérdésed, írj, szívesen válaszolok!

Sok sikert!

Nem hiszem, hogy szükséges a pszichológus.

Nekem nemrég halt meg egy rokonom, akit nagyon nagyon szerettem és onnantól kezdve lettek ilyen gondolataim, hogy a családommal valami rossz történik. Néha még most is nagyon nehezen tudom ezt elviselni, van hogy ok nélkül teljesen bepánikolok.

Egyébként nem vagy véletlen menstruáció előtt 1 héttel? Nekem ilyenkor szoktak bekövetkezni ezek a tünetek és tiszta depressziós vagyok, ordítok mindenkivel, meg bőgök minden hülyeségen. Nekem ilyenkor az a legjobb, ha kizárom a külvilágot. Általában olvasok és olvasok, és arra törekszem, hogy minél kevesebb időm legyen a családommal beszélni, mert annak ilyenkor nem lesz jó vége :S

Szerintem a hormonok miatt van főleg. És esetleg (nem akarok udvariatlan lenni), de nem halt meg valakid nemrég? Én kb. utána lettem ebbn az állapotban, már lassan fél éve.

14/L

Szia megint!

A pszichológushoz menés is csak olyan dolog, mint bármi más az életben: csak addig mumus, és addig fél tőle az ember, amíg ismeretlen... Ha elkezdesz járni, elmúlik az ijesztőség. Megértelek, hogy félsz ettől MOST, de tudom, hogy ha rászánod magad, és találsz olyan pszichológust, akinek a személye neked megfelel, szimpatikus, bizalmat kelt benned, és vállalod a terápiát, akkor nagyon hálás leszel egy napon 14 éves önmagadnak, hogy vette a bátorságot, és rászánta magát...

Azért gondolom, hogy pszichológus kéne, és nemcsak barátnő, mert amiket leírsz, már nagyon erős érzések, és fordulhat még rosszabbra is, az elviselhetetlenségig lehet ám szorongani, és depresszióba meg olyan mélyen lehet zuhanni, hogy az ember nem akar élni... Semmiképp nem kívánom neked, hogy azokat a mélységeket is megjárd...

Ezen kívül testi betegségek is származhatnak belőle idővel, ezt sem érdemes megvárni.

Még egyszer mondom, rengetegen élünk át ilyen dolgokat, ezt jó, ha tudod!!! Nem vagy egyedül.

A pszichoterápia nagyon meg tud erősíteni, és megtanulsz együtt élni azzal, hogy hajlamos vagy ilyen érzéseket érezni. És akkor már nem ijesztenek úgy meg, és tudod is jobban kezelni, megtanulsz tenni ellene.

Ezen kívül az ilyen érzéseknek vannak gyökerei valahol az ember lelke mélyén, és igazából OTT van szükség segítségre. Ebben barátnő pedig nem tud segíteni.

Viszont: az lehet egy kezdő lépés, ha barátnővel elkezdesz beszélgetni róla, megtanulod kimondani a félelmeidet, érzéseidet. Mert a pszichológushoz járásban az egyik ijesztő éppen ez. Hogy ki kell mondani dolgokat, amiket inkább rejtegetni szeretnénk. Ez lehet egy edzés neked így...

Szóval tényleg bátorítalak, hogy barátkozz a pszichoterápia gondolatával, őszintén mondom, hogy nem gáz, nagyon sokat segít, és fontos lenne neked.

Ha akarod, írj privátot, meg tudom érdeklődni, hová fordulhatnál attól függően, hogy hol laksz. Aztán még ráérsz gyűjteni a bátorságot, ha van egy cím a kezedben... :)

Minden jót neked!

35/n

Ja, még egy eszembe jutott: pszichodráma serdülőknek. Ez csoportos, játékos dolog a problémák megoldására, pszichológus vagy pszichodráma vezető vezeti. Ez kevésbé ijesztő szerintem, sokat segít, és kapsz egy közösséget, ahol megéled, hogy másoknak is vannak hasonló gondjaik, ugyanakkor nem kell mindent direktben kimondani, mert játékba van öltöztetve a dolog...

Itt is vannak ismerőseim, meg tudom ezt is kérdezni neked, ha akarod.

Látod, milyen ügyes vagy! Képzeld, van olyan, hogy táncterápia, és Te magadtól rátaláltál. Nagyon jó, erről beszéltem, hogy lassan az ember megtanulja, hogy mi segít, mi ront a helyzeten. Ez már eddig szuper!

Az ismerős pszichiáterhez: jó lehet elindulni, de (szerintem ezt talán ő is mondja majd), hogy nem biztos, hogy jó lenne ismerőshöz járni, aki amúgy is kapcsolatban van veled, a szüleiddel stb. Ebből adódhat olyan, hogy nem mersz neki elmondani dolgokat, vagy nem egészen úgy. Az az ideális, ha a pszichoterapeuta egy olyan személy, aki kívül áll a normális életeden, nem ismeri senki a környezetedből, és te sem találkozol vele sehol máshol, csak a terápiában. De mondom, ezt talán ő is jelzi majd. Minden esetre nagyon jó, ha beszélsz vele, és elmondod, milyen érzések szoktak padlóra küldeni. Csak el ne bagatellizáld, amikor meséled...

Tényleg nagyon ügyes vagy, csak nézek, hogy ilyen gyorsan érleled magadban a dolgokat!!! Büszke vagyok rád :)

Drukkolok neked, és majd írj, ha jól esik, hogy hogy alakul a dolog!

Figyelemre méltő kamasz vagy:)

Minden jót neked!

2. vagyok

Nem is tudom... Talán igyekeztem mással lekötni a figyelmemet. Például rengeteg könyvet szoktam olvasni, vagy néha zenét hallgatok.

Sosem mondtam el ezt senkinek, esetleg itt a GYIKen kipanaszkodtam magamat. És azután rájöttem, hogy ezt talán menstruáció előtti depressziónak hívják. Eddig nem tudtam tenni ellene sajnos. Mondták, hogy szedjek gyógyszert, mert mindig ideges vagyok, de én nem akarok, mert szerintem nem teljes megoldás a problémára.

Úgyhogy szerintem kösd le magadat nagyon valamivel. Esetleg próbálj meg verset írni, rajzolni... (Nem feltétlenül arra gondolok, hogy írdki rajzoldki magadból) csak úgy időtöltésként :)