Minden közösségből, társaságból kiközösítenek, de mitől lehet ez?

Úgy, hogy én is ilyen voltam azt mondom, hogy leginkább a személyiséged miatt. Mindig azt gondoltam, hogy az osztálytársaim bunkóak, nem is érdekeltek, esetleg azért csinálják, mert nem vagyok szép, de utólag látom, hogy nagyon sok mindent csinálhattam volna másképp. Bár akkor sem vagyok benne 100%ig biztos, hogy nagyon máshogy alakultak volna a dolgok, mert egyszerűen más vagyok, mint a mostani generáció.

Nálunk például az egyik lgmenőbb lány sem volt egy szépség, 100 kiló felett volt mellé és mégsem szóltak be neki soha.

Azt tudom javasolni, hogy próbálj meg nyitni, még ha nem is könnyű.

Felém se nyitnak, bár azt, hogy kiközösítenek túlzásnak tartom, mert ha van valami, akkor szólnak ill én is megszólalok, csak nagyon ritkán. Szimplán nem érzek késztetést arra, hogy beszéljek társaságban az emberekkel. Érdekes, mert külön-külön eltudok velük beszélgetni.

21/F

Talán azért ,mert nem vagy aktív tagja a társaságnak,ha csendben maradsz akkor nem is hallják a hangod!!!

Semmi gond,én is 20 évesen szereztem barátokat,addig mindig egy senki voltam mert költözés miatt 3 általános sulim is volt...de szakközépben már rengeteget fordult a kocka!!!

van még időd mindenre!!!legyél picit merészebb és nyugodtan nyilvánítsad ki véleményed mindenről...

"örülj neki, hogy nem kell a f.szságaikat hallgatnod!!!"

sajnos én is így látom, szerencsés ember vagy, mert velem szoktak kezdeményezni de én utálom az embereket

de valószínűleg ha rájössz hogy mindenki egy önző érdekember, akkor te is így leszel vele.

ember. tudom mit érzel. és egyértelműen a személyiséged az oka. viszont annak hogy ilyen a személyiséged sajnos nem csak te vagy az oka..

egyik válaszoló írta is hogy milyen bunkónak gondoljuk ilyenkor az embereket akik nem képesek egy rossz szóra odajönni beszélgetni velünk. én is így gondolom/gondoltam ,de aztán mikor néha sikerül felvennem a stílusukat. másképp kezelnek. vagy ha elmegyek valami jó partyba, jól berugunk ,másnap jókat röhögünk velük, meg van miről beszélni, aztán amint vége ennek ,újból rámtör az unalom és a kényszeres beszélgető partner keresés, aztán arra is rájöttem hogy nincs értelme ,ha mindig én kezdeményezek, hülyének is néznek ,meg nem is érzem jól magam ha dumálok velük..

ez egy ilyen "korszak", át kell vészelni valahogy ,vagy sulin kívüli baráttal/barátokkal/barátnővel lenni és jól érezni magad. ez van :\

18f

Talán a társaságok, ahol eddig megfordultál, nem voltak a te "közeged". Talán egész más vagy, mint ezek az emberek, talán egész mások társaságában sokkal jobban éreznéd magad...

Fiatal vagy még, nem alakult ki, hogy te milyen vagy, milyen emberekkel jössz ki jól, mi érdekel stb. Ezek az előtted álló évek PONT erről szólnak szerintem. 15-nél a gimivel jött a váltás, az igazi barátságok, az önmagam megismerésének a kezdő lépései.

Ez izgalmas időszak, sok sikert!

:)