Miért érzem hogy egyedül vagyok, kiközösítenek, mikor nincs rá túl sok okom?

a szüleim törődnek velem, vannak barátaim, de mégis..

hívnak is ide-oda, de nem mindíg, mert a szüleim nem igazán engednek el, csak ha hazudok nekik, mert félnek hogy sörözünk stb..

néha kételkedem benne hogy nem-e hazudnak, mert most valamiért nem kiváncsiak rám.. néha azon kondolkodom, hogy nem-e beszélnek ki a hátam mögött.. zavarok-e ép.. stb.. pedig semmit nem hallotam még vissza, nem küldött el senki a f***ba

de valamiért a kérdés bennem van...

régi haverok, csak 3-4 évig nélkülöztem őket, és most szeretnék megint velük lógni..

néha mintha ott se lennék, mert én nem cigizek, nem bulizhatok mindíg velük stb..

de mégis a barátaim.. hívnak, hülyülnek velem stb..