Miért van az hogyha kétségbeesem hirtelen cselekvő vagyok?

valaki válaszolna? köszönöm

Nagyon hosszú történet de jól esne elmondani.

Van időd?

Tényleg nem kifogásként kérdezem mert szeretném elmondani

röviden annyi hogy hülye vagyok, és elűztem magamtól egy barátnőt aki mindent megtesz értem, és békülni szeretnék és új lehetőséget kérni. Kérlek jelezz vissza ha van időd és elmondom miért vagyok hülye és mi történt.

Van egy barátnőm aki mindent megtesz értem a mai napig.Egy oldalról ismert meg a panaszkodós oldalamról. Mert anyukám 17 évig ivott, és nem fogadtam el az osztályom fizikai segítségét(merthogy mozgássérült vagyok és én ezt egy javítható állapotként fogtam fel mindig is de így is annyi korlátom van, ami ellen próbálok tenni valami ellen lehet és kell is de valamit el kell fogadnom. Én hiszek benne hogy testileg egészséges leszek de ez egy hosszú folyamat. Úgy voltam vele hogy amit tudok megcsinálok én magam. A másik anyukám alkoholizmusa volt amiről panaszkodtam. 17 évig ivott de én reméltem mindvégig hogy meggyógyul. Meg is gyógyult egyébként meg ez egy szenvedélybetegség ami nem rajtam múlt. Meg is mondtam a barátnőmnek hogy nem tud segíteni, ő viszont ennek ellenére a lelkére vette a sorsom. Nekem életcélom az emberek segítése, és szeretném ha elfogadná segítségem. Ő is és mindenki aki nekem fontos. Tudom, hogy mindenki abban kér és fogad el segítséget amiben és akitől akar, de én tényleg szeretnék segíteni. Mindenkinek szeretnék segíteni. Mindenkinek megvan a szabadsága, és én mindig is megadtam. Nem függök senkitől, csak nem tudok túllépni az emberek gondolatain érzésein. Minden ember pótolhatatlan. Kétszer alkoholos állapotban majdnem megfojtott édesanyám, én pedig azt írtam a barátnőmnek mind a kétszer hogy öngyilkos akarok lenni. Sosem tenném meg, imádom az életem. Azt nem írtam és nem is gondoltam hogy miatta de a lelkére vette. Én optimista vagyok és derűlátó de hittem el magamról azt hogy hisznek nekem. Nem nevetettem meg őt soha és nem beszélgettünk sok témáról. Annyira szeretném ha hinne magában, ha boldog lenne és pozitívan gondolkodna és beszélne önmagáról. Írtam pozitív leveleket,tiszta szívvel és örömmel. Agykontrollos vagyok, és tegnap este agykontrolloztam vele, és úgy éreztem nem fogadja be és nem hisz nekem. És negatív energiát generáltam magamban és akkora hülyeséget álmodtam emiatt és én hülye megírtam egy másik barátnőmnek. Utána meg neki is elküldtem a levelet, mert én hülye azt hittem, hogy betegnek hisz, és nem fogad el semmit csakmert láttam egy kérdést itt a gyakori kérdéseken. Teljesen egészséges vagyok és remélem ő sem beteg. Én akkor vagyok erős ha másoknak segíthetek és akkor tudok túllépni a saját problémáimon. Tudod én azt hittem senkinek semmi szüksége sem a segítségemre sem rám. Ennél nagyobb hülyeséget nem is hihettem volna. Csakmert én feltételezek dolgokat amiket nem mond senki. Én azt hittem, én azt hittem ha egy idő után úgy döntök nem panaszkodom, azt ő úgy érzi megvonom a bizalmam. Végig szerettem volna már akkor is ha megmondja neki hogy jó. Én azt hittem hogy a barátnőinek mondja el azt hogy én állandóan panaszkodom. Azt nem hogy miről.Jogos is lett volna. Bízom benne mind a mai napig. Erre ma megbántom azzal az álommal kapcsolatos levéllel, na meg azzal hogy a másik barátnőmnek írom meg az egészet. És ennek tetejébe azt írtam neki emailben hogy a szülei gyűlölnek.Pedig csak védik és féltik. Én nem haragszom senkire és nem hibáztatok senkit. Letiltott facebookon. Ez annyira bántott, hogy letöröltem magam minden közösségi oldalról nehogy ártsak és leszedtem a gépemről az összes beszélgető programot. Nem ezt szeretné. Azt szeretné hogy nyissak nevessek, és boldog legyek. Bennem olyan belső konfliktus van, mert nem tudok magamnak megbocsátani. A belső konfliktusom 2008 áprilisa miatt van viszont nem miatta. Én nagyon nehezen viselem a közösség hiányát. Egyetemista vagyok aki 2008-ban érettségizett. Az egyetemen mindenki maga állítja össze az órarendjét és az órájára megy csak be. Azt hogy sokat leszek egyedül, egy tanárnő 2008 áprilisában megmondta. Nem hittem el, de neki lett igaza. Majd a saját hülyeségembe hogy ezt írtam a barátnőmnek betegedtem bele, mert azt igazán megmondhattam volna hogy segíteni szeretnék, de nem, én csöndben maradtam, és feltételeztem mert úgy éreztem hogy senkinek nincs rám szüksége. Én beszélgetni szerettem volna, és segíteni amiben tudok. És ha én normálisan beszélgetek panaszkodás helyett, és elhiszem hogy tőlem is elfogadják a jószót segítséget, akkor nem menekült volna senki. Most azt hiszem hogy mindenkinek ártok. Nagyon nem kéne azt hinnem. És ha jó lenne az arcmemóriám, már rég rendbejött volna minden. Én úgy szeretném, ha elhinné hogy képes pozitívan gondolkodni és hogy higgye el hogy sok minden megvalósul amit szeretne. Nekem sem és természetesen neki sem egyetlen kapcsolata van, de bármi negatív történjék velem én zárok. Szerettem volna ha a tegnapi levélből megérti hogy szeretném ha elfogadná segítségem. Ma olyan jól aludtam, szerettem volna ezt vele megosztani facebookon. Akkor vettem észre hogy letiltott. Kiborultam igen. Felhívtam apukámat és a másik barátnőmet. Van még egyébként, de hozzá fordultam most, azt mondta a másik barátnőm hogy hagyjam, de én senkinek a gondolat és érzésvilágán nem is akarok nem is tudok és nem is fogok túllépni. Minden ember egyedi pótolhatatlan és egy kincs. Én szeretném ha pozitívan gondolna rám, és kibékülnénk és odajönne hozzám ha lát és adna még egy lehetőséget hogy meg tudjam mutatni milyen vagyok és tudom hogy szeret nagyon de szeretném ha önmagamért szeretne. És nem kezelem gyerekként sem őt sem senkit csak a szeretteimet nagyon féltem, és félek hogy tönkremegy,pedig én mindenkinek (neki is) jót szeretnék. Nem ő az egyetlen emberi kapcsolatom természetesen és visszamegyek a közösségi oldalakra és a csevegő programokra ha megbocsát és ad egy új lehetőséget, merthogy senkinek nem akarok ártani és amikor másokkal szemben hibázom én mindig lent vagyok El kéne hinnem végre, hogy hisznek nekem az emberek és hogy nem szabad kis dolgokat felfújni mint egy kérdés a gyakori kérdéseken, és hogy akármi történik előbb kell gondolkodni mint cselekedni. Ja és az hogy itt kérek tanácsot a gyakori kérdéseken arról hogy hogy béküljek ki vele, ahelyett hogy megmondanám neki hogy nagyon sajnálom, és hogy ezek a hibáim amiken változtatni szeretnék és megkérdezni hogy neki hogy jó hát az sem szép dolog. Én nem szeretnék és nem is fogok rászállni senki életére, csak szeretném ha felajánlaná a barátságát és én is az enyémet és szeretnék az ő életének is részese lenni, szeretném megnevettetni és segíteni neki is amiben kéri. És az hogy ebbe a dologba embereket vontam be ahelyett hogy mi ketten tisztáztuk volna egy nagy hülyeség megint csak.Reménykedem a békülésben és az új lehetőségben. Én nem bírom a visszautasítást de amíg nem csináltam hülyeséget nem utasított vissza senki. És nem bírom a megnemértettséget, de hogy érthettek volna, mikor én nem szóltam hogy mit szeretnék és én nem mutattam meg milyen vagyok. Szóval én vagyok a nagyon hülye. S én csodálkozom hogy mindenki menekül a régiek közül. Én reménykedem, és imádkozom. És nem megyek orvoshoz, mert a barátok vannak ott a mindennapokban, egyébként voltam orvosnál de nem volt jó. Ma már teljesen egészséges vagyok, csak helyre szeretném hozni a kapcsolataim. Köszönöm hogy meghallgattatok, várom a kommenteket.

nagyon bánt