Hogyan válhatok felszabadultabbá, lazábbá az órákon és szünetekben egyaránt?

Amikor órákon ülök a padban általában sőt mindig csendes vagyok és nem szólok sokat az órához. Szinte semmit. Ha valami vicces is az eszembe jut vagy bármi a tananyaghoz kapcsolódóan, azt a padtársamnak mondom el halkan. Mindig csak ő hallja meg. Vannak olyanok is akik teljesen természetesen tudnak bármi vicceset mondani vagy a tananyaghoz hozzászólni. Szemrebbenés nélkül. Ezen úgy tudok csodálkozni.... ha én ezzel próbálkoznék, tudom hogy hallatszódna a bizonytalanság a hangomban, elcsuklana és félve mondanék bármit is. Pedig úgy érzem ha beszélek felszabadultan akkor ezerszer jobban érzem magam mint amikor csendben merengek a semmin.. De nehezen megy ám ez. Ha hátra fordulok és beszélgetek (amikor lehet ilyet) akkor csak azt hallgatom mit beszél a padtársam és a mögötte ülő emberke. próbálok én is belekapcsolódni de nem igazán vagyok ilyenkor észre vehető... Elbeszélgetnek. ilyenkor felesleges a harmadik be csatlakozó.

Amikor szünet van szinte ugyan ez a helyzet. Csak állok és hallgatok. Ha csatlakoznék nem igazán vesznek észre.

Meg igazából az lenne még egy probléma hogy mostanában görcsölök. Tehát a semmi miatt izgulok folyton. nem tudok laza lenni és nyugodt. Szóval ilyen fáradt, "agyhalott" állapotba kerülök. és valami mindig nyugtalanít. De csak így mérsékelten. Nem durván. De azért csak bennem van..