Miért van az, hogy én igazán nem kérek sokat az élettől, és tudom, hogy ha megkapnám, nagyon boldog lennék, de mégse kaphatom meg?
Sziasztok!
16 éves lány vagyok, és már nagyon szeretném megtapasztalni a szerelmet. Szerintem nem vagyok csúnya, mindig azt mondják, hogy aranyos vagyok, szép a mosolyom, okos is vagyok, kedves, és állítólag a humorom is jó. Nem szoktam gonoszkodni másokkal, nem nézek le másokat, és mégis úgy érzem, mintha büntetne az élet. Miért nincs olyan fiú, akit tudnék szeretni, és ő is engem? Mások ezer lehetőséget kapnak az élettől, és kidobják az ablakon, ha valami nem úgy történik, ahogy ők akarják, már nyavalyognak. Én meg a legkisebb dolognak is szívből örülök. Például a barátnőm szeret egy srácot, a fiú is viszont, folyton együtt vannak, de nem járnak, szoktak csókolózni, ölelkezni, már aludtak is együtt, minden nap több órán keresztül beszélgetnek, de egyszerűen nem tudja értékelni. Én egyszer voltam boldog életemben, kb. egy hétig, tudom, másoknak ennyi sem jut. De én azalatt az egy hét alatt minden nap sírtam a boldogságtól, hogy végre én is kaptam egy picit a "szerelemből". Azért lett vége, mert elköltözött a fiú szinte az ország másik végébe. :( Vannak olyan emberek, akiknek szenvedniük kell, hogy mások boldogok lehessenek? Már így érzem. Olyan igazságtalan az élet. Lehet, hogy nekem még várnom kell pár évet, de már nem bírok. Tudom, hogyha a szerelem rám találna, minden más problémát el tudnék viselni, de már semmi nincs az életemben, ami örömet okozna. Itt állok a depresszió és az anorexia szélén, nincs senkim akire támaszkodhatnék, semmi, ami megvigasztalhatna. Miért?!
válasza:Én azt hiszem, hogy túl sokat vársz el a szerelemtől.
Igen, én (is) voltam már szerelmes, tudom hogy mikor fellobbanik, akkor hetekig lehet a boldogságfelhőben úszni.
De idővel eloszlik ám a rózsaszín köd is!!
Az rossz hozzáállás hogy "ha szerelmes lennék boldog lennék."
Nézd meg a Békés harcos útja című filmet.
Abban is van a végén egy jelenet ahol egyik sportoló azt mondja: "ha megnyerném az aranyat, akkor végre boldog lennék". De a főszereplő (és talán a néző is) már tudja ekkor hogy a boldogságot nem lehet megszerezni.
Bennünk van.
Ha egy fiú váltja ki, akkor az előbb utúbb el is múlik.
Én is úsztam a boldogságtól mikor szerelmes voltam.
Elmúlt.
Most tudok úszni a boldogságban szerelem nélkül is.
És ezt nem tudja tőlem elvenni senki és semmi.
A szerelem viszont jön megy.
Amilyen gyönyörű mikor kezdődik, olyan fájdalmas mikor elmúlik.
Csak a mesében nem múlik el....
Szóval keresd a boldogságot magadban, azaz csináld amit szeretsz csinálni, érezd jól magad önmagad miatt és akkor boldog leszel és meg fog találni az a fiú aki szeret téged úgy ahogy van, feltétel nélkül....
válasza::( én is majdnem ugyanígy érzek mint te:( volt barátnőm 4 hétig és szerettem is, egyre jobban de aztán a végén szakított velem.. de pl akkor ha valami rossz történt akkor olyan jó volt arra gondolni hogy ő legalább van nekem:$ így nem is volt rossz. Már túl vagyok rajta, de én is szeretnék valakit:) Szerintem nálam nem múlik el, ha tetszik valaki, eddig mindig csak jobban szerettem aki tetszett. Szerintem lehet olyan, hogy valakivel együtt lehetek és nem múlik majd el a szerelem ^^ miért múlna el? Én 19 vagyok és fiú.
Jó lenne ha mi is találnánk vkit:$ :)
válasza: válasza:Szia!
Velem is sokáig ez volt a helyzet, kb 16 évesen volt 1 barátom kb 3 évig, azóta csak magamnak éltem, buliztam, ismerkedtem, reménytelen szerelmes is voltam. Most 24 vagyok, és 1 éve már nagyon vágytam valakire, mert hiányzott minden tekintetben egy fiu az életemből, akit szerethetek stb. De már tényleg nagyon szenvedtem, mindenféléket gondoltam magamról, kár élnem stb. Aztán mintha megéreztem volna, hogy vki tart felém és én is felé. És 1 hónapja megismertem Őt. Olyan hihetetlen, és még most se hiszem, és folyton pesszimista vagyok, hogy mi van ha elhagy, és nem merek beleszeretni, mert nagyon nehezen engedek el vkit, és félek a csalódástól. Ezért is a legszebb érzés a szerelem,mert múlandó, és ki kell használni, élvezni, úszni benne mikor éppen van, de mikor jön az elmúlás az a legrosszabb, és én mindig erre gondolok hogy egyszer eljön. Mostanában már csak ha meghallok olyan zeneszámolat amiket mindketten szeretünk (közösek, vagy rá emlékeztet) bőghetnékem van. Nemtudom miért vagyok ilyen túlérzékeny, és hogy miért nem tudok örülni annak ami van és boldog lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!