Miért van az, hogy folyton más bőrében akarok élni?
18 éves lány vagyok. Visszahúzodó. Kevés barátom van, de őket nagyon szeretem. A családommal minden rendben. Még sose volt barátom. Nem járok bulizni, nem okozok csalódást senkinek. Az iskolában jól teljesítek.
Unalmas az életem. Egész nap gép előtt ülök és filmeket nézek és folyton a szereplők bőrében szeretnék lenni. Ha szomorú a sorsuk ha nem. Miért van ez? Tudom azt, hogy mindenkinek meg vannak a saját maga bajai és gondjai. Tuom, hogy mindenki cipeli azt a k.rva keresztet. Nem vagyok már kislány, aki hisz a tündérmesékbe és a fehér lovon érkező szőke hecegben. Titokban és akaratom ellenére mégis eről álmodozom. Azt képzelem én vagyok Kate Middleton vagy éppen Nicole Kidman, holott igazából egyikük élete sem kellene csak abból egy kevés.
Azt hiszem szükségem van egy fiúra...Bolondulok meg azért, hogy valaki megsimogasson és szeressen. Elismerésre vágyom és színre az életembe. Mit tegyek, amikor egy társaságban meg sem tudok szólalni, folyton lámpalázam van és nincs miről beszélgessek az emberekkel???
válasza:17 éves koromig teljesen ugyanezzel küzdöttem én is, most 20 vagyok, azóta sokkal jobb a helyzet. Egy biztos, ha most lenne barátod, akkor egy darabig megnyugodnál, hogy nem vagy egyedül, de ez alapvetően semmin nem változtatna. Mert a te esetedben egyértelműen az önbizalomhiány okozza azt, hogy nem érzed jól magad a bőrödben. Az meg, hogy legyen önbizalmad, csakis rajtad múlik.
Írtad, nincs miről beszélgetned. Unalmas óráidban kitalálhatsz sablon témákat, amelyeket bárkinél bevethetsz, ha épp nem jutna eszedbe semmi más téma. Egy idő után, észre fogod venni, hogy már nincs is rá szükséged.
Írtad van kevés barátod. Miért nem mész velük bulizni, vagy beülni valahová?
Ami nekem nagyon sokat segített még, az a sport. Jó hatással van a testre és a lélekre, és ráadásul a legtöbb pasi egyik kedvenc témája:)
válasza:Nézd, ez egy tipikus megnyilvánulása az önismeret hiányának, amikor a valós élet helyett, egy számodra szimpatikus/kényelmes fantázia világban helyezkedsz el; saját szabályokkal, érzés/gondolat világgal.
Tán - hogy is mondjam - közhelyesen hangzik, de a legjobb kezelése ennek a problémának a társasági élet, vagy különféle célkitűzések, és annak megvalósítása (i mean, valami hobbi, vagy munka - lényeg, hogy produktív legyen).
Valahogy úgy képzeld el ezt a problémát, hogy: mivel nem élsz, a "lelked" megunja a testedben az életet, és valami izgalmasat teremt magának. Szóval ezt egyértelműen - elsősorban - a lustaság váltja ki.
Azok az emberek, akik ilyenre hajlamosak, - megfigyelésem szerint - jó képességekkel, értelemmel, satöbbivel rendelkeznek. Mindössze nem használják ki.
(Ettől függetlenül a fantáziálást/szerepjátszást is lehet hasznosítani, pl.: írás, színészet, stb.)
Szóval a legjobb módszer ennek leküzdésére, mindenképpen valami olyan tevékenység, ahol ki tudod használni a képességeidet. Vaaagy...
(mint már egyszer írtam valahova) elmenni egyedül, egy hétre, valami vakációszerű program keretében. Segíthet, hogy képet kapj magadról, hogy meglásd: hol a helyed, milyen vagy valójában.
Ennek alapján képes leszel, megfelelő célokat, társaságot teremteni magad köré.
A szerelmi szálhoz pedig annyit, hogy nagyon szerencsésnek kell lenned, hogy egy olyan fiút fogj ki (ilyen kisugárzással!), aki valóban érett, és még segítőkészséges is. Javaslom, hogy előbb irányt találj az életednek, hogy - úgymond - "legyen kibe beleszeretni". :)
Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves hozzászólásait. Az a baj, hogy kitaláltam valamit. Megtanulok vezetni! Ezzel nem is lett volna baj, rendkívül élveztem az oktatómmal. Meg is van a könyvem, de apuval nem szeretem, mert folyton beleköt, hogy hogy vezetek. Most éppen azért kiabált, hogy nem tudom betenni a garázsba az autót. De hiszen ma mentünk el másodszor vezetni együtt. Azt hiszem mind olyan dolgokba vágok bele, amelyekben nem vagyok túl jó. És akkor ezzel még inkább önbizalomhiányom lesz és most is azt érzem, hogy mindenben ügyetlen vagyok, és a leckén kívül semmit sem tudok megtanulni.
Ami az írást illeti, igen, szoktam írogatni. Vannak verseim és kisebb novelláim is. A színészkedéshez meg nincs bátorságom.
Tényleg nem tudom mit tudjak kezdeni magammal. Az az egy hetes kiruccanás dolog jó lehet, csak egyedül. De viszont rögtön kezdődik az iskola és akkor semmi esélyem. Talán jövő nyáron.
Azt hiszem arra vágyom, hogy elköltözzek egy olyan helyre, ahol egyetlen embert sem ismerek és új lappal indítsak mindent, és ott merjek önmagam lenni. Talán túlságosan is meg akarok felelni mindenkinek. Talán ha elmennék még magányosabb lennék, és belebolondulnék az egyedülléptbe. Itt legalább tudom, hogy élnek olyan emberek akik szeretnek, és akikre számíthatok. Szóval....fogalmam sincs az egész életemről, önmagamról.
válasza:Figyelj, éppen ezen dolgok elkerülésére mondtam az önbizalom fejlesztését.
Amíg nem tudod, hogy ki vagy, mi vagy, mire vagy képes, stb. addig hogyan akarsz elhelyezkedni a világban, illetve hobbit találni magadnak?
Ha gondolod, hogy hatékonyabb lenne, meg minden, akkor írhatsz privát üzenetet. (biztos vannak háttér dolgok, amiket mondjuk ide nem írnál le) - ez nem olyan 1+1 szintű probléma :D
válasza:szerintem meg csak észre sem veszed, hogy vannak olyan dolgok is, amiben jó vagy. csak arra figyelsz, hogy miben nem vagy jó.
"csak" a leckét tudod megtanulni? inkább örülj neki, hogy ebben jó vagy, hidd el, h nagyon sokaknak kell mindenféle tanulási módszertan akármikre járni, hogy megtanuljanak tanulni. :D
egyébként meg érdemes kipróbálni sokféle hobbyt, mert lehet, hogy olyanban vagy jó, amiről nem is gondolnád. és szerintem inkább azt bánd, hogy kipróbáltad és nem sikerült, mint azt, hogy ki se próbáltad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!