Depresszió! Mi a megoldás?

Környezet változás, új barátok, társaság nyitottság mások felé, és felejtsd el azt a fiút, nem érdemli meg ha ilyen volt veled. A barátnőddel sms-ezz msn-ezz, néha hívd fel.

De semmiképpen ne zárkózz be magadba mert még mélyebbre sülyedsz a depresszióban.

A megoldás valaki, aki az önértékelésedet és az értékrendedet a helyére teszi. A világ bármit megtehet veled, lehet, hogy fog is, mindenki életében vannak mélypontok. Ha nem vagy stabil, akkor kiborulsz ezektől, míg meg nem tanulod kezelni, megszokni a mélypontjaidat.

"Tudod az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod..."

Kell most neked valaki, aki szeretget azok helyett is, akik kisétáltak az életedből. Aki meghallgat, noszogat, inspirál, akitől jobb kedved lesz...

Ha van a környezetedben valaki, aki jó lenne, ha idősebb lenne tőled, akiről úgy gondolod, ilyen szempontból melletted tud lenni, akkor támadd le, mondd el neki, hogy most egy ideig kéred a figyelmét.

Ha nincs ilyen, akkor kérj beutalót egy -lógushoz vagy -áterhez. Nem, nem vagy beteg, de az ő feladatuk az, hogy hallgassanak, míg te beszélsz. Néha jobb ezt egy idegennek elmondani...

Nem gondolom, hogy depressziós vagy.

Az mást jelent. De ha nem sikerül kezdened vmit magaddal, akkor megborulhatnak a kémiai dolgok a fejecskédben annyira, hogy gyógyszerekre, antidepresszánsokra lehet szükséged. Jobb ehelyett a "beszédterápia"...

Tapasztaltam.

Fel a fejjel! Aki arccal a múltba az seggel előre, és neked most a JELENEDDEL van dolgod!:)

Szeretettel kívánok kitartást és BÖLCSESSÉGET hozzá!

Úristen, 14 éves gyerekek hiszik azt hogy nekik hű de nagy fájdalmuk van...hová jut ez a világ emberek, nem értem. mert Őt szivatta a pasija! hát ez...

gondoljatok bele ha most így szenved idézőjelben, mi lesz később? meg vagdossa magát pfff....majd ha megérzed te lány hogy mi az igazi fájdalom, veszteség, és igazán rossz dolgok az életedben rájössz hogy is viselkedtél 14 éves fejjel.

22:07-es, akkor a 3 hónapos totyogós is szégyellje magát, miért bőg azon, hogy leesett a cumija, ahelyett hogy súlyosabb gondokkal foglalkozna?

Remélem, azért írtál ilyen rideg sületlenséget, mert te magad is éretlen vagy még- és nem azért, mert lelketlen..

Nagyon sajnállak!Tudom min mész keresztül,csak nálam sokkal rosszabb (volt) a helyzet.Azzal a hülye fiúval ne is törődj,máskor viszont legyél inkább körültekintőbb és ne állj le midnenféle emberrel, mert látod,kihasználnak ha nem figyelsz oda eléggé.A fiúk helyett koncentrálj a tanulásra.Próbálj órán odafigyelni,ha kérdez a tanár kapcsolódj be a "beszélgetésbe" és máris jobban telik az óra.Én már sokszor észrevettem hogy ha órán figyelek jobban megjegyzem mintha otthon elkezdeném magolni az anyagot ami nem is érdekel.De azért otthon is tanulj,főleg a nehezebb tantárgyakból,amik számítanak!

A barátnőddel próbálj msn-n, telefonon keresztül rengeteget beszélgetni vagy camozzatok!Próbálj meg pozitívan gondolkodni,hisz lehetne sokkal rosszabb is!

A kis dolgokban is lásd meg az örömöt!Hogy ne sírj ennyit és ne vagdosd magad,próbáld meg zenén keresztül levezetni a feszültségedet,tombolj max hangerőn,vagy sportolj valamit a szabadban!Hidd el sokat segít!

Én is 14 éves vagyok,a város legnehezebb sulijába járok,nincsenek barátaim,haldoklik az akit a világon legjobban szeretek és...mit mondjak még?Hidd el lehetne sokkal rosszabb is,te még viszonylag szerencsés helyzetben vagy!Remélem megfogadod a tanácsaimat és jobban fogod magad érezni!Sok szerencsét!

Kedves 14 évesek, és utolsó válaszoló. Ha ennyi idősen elkezded sulykolni magadba, hogy "kihasználnak, ha nem figyelsz" akkor méga 20-at sem fogod betölteni, mire a gondolkodásod már egy megkeseredett emberére fog hasonlítani.

Nem, nem mindenki használja ki az első útjába kerülőt. Lehet vizalmatlanul élni, csak milyen élet az? Az, hogy nem szolgáltatom ki magam efgy vadidegennek és az, hogy meg sem adom az esélyt neki,hogy bízhassak benne, az kettő. ÖNISMERET! Emberismeret! Ezt senkinek nem csomagolják be a pólyájába, a csalódások, koppanások valók arra, hogy később legyen rutinunk ezekből felállni, mint csecsemőkorunkban az eredik seggre esés után is, járni tanulás közben. Attól, hogy vannak benne mélypontok az élet igenis szép! Ezt a hitet egyetlen árnyék, gyász sem veheti el HOSSZÚ TÁVON! Meg kell élni a rosszat, sírni, ordítani, belehalni kicsit... De aztán menni tovább, nem muszájból, hanem mert ÉLÜNK! ...és nem vegetálunk. Mindenkinek egyébként az a legrosszabb, amiben ő maga van, gondolom a sok gond közepette viszonylag kevéssé megnyugtató, hogy vannak, akik fél lábbal meg vastüdőben élnek... Bár el lehet rajta gondolkozni azért.