Depresszió ellen megoldás? Cél kitűzése?

Kedves Kérdező!

Én egyértelműen az orvost ajánlanám.

Nyilvánvaló a leírtakból, hogy egyedül ezen nem tudsz túljutni. Fontos lenne, hogy megkeress egy szakembert, mert bár jó gondolat, hogy egy célt kell kitűzni, de fontosabb-szerintem-, hogy megkeresd ennek a rossz állapotnak a gyökerét, a kiindulópontját, hogy mi az ami kiváltja nálad a szorongást.(Nem minden gyógyszer hizlal, megkérheted, h olyat válasszon, ami nem hizlal.)

Van magánorvos és TB-s is aki jó. A Te -és a pénztárcád- döntése, hogy hová mész.

Én TB-shez járok, (én is hasonló problémákkal kerestem meg hosszú évek után)nekem megfelel.

Az már fejlődés, hogy belátod, hogy ezen változtatni kell! Sok sikert :D

Szerintem az is segíthetne, ha találnál valamit,ami teljesen lekötné a gondolataid.Ez lehet bármilyen hobbi, szórakozás,tanulás,vagy akár valamilyen sport , ami tetszene neked lehet akár tánc is például.Tehát, amiben örömödet lelnéd és a figyelmed nagy részét arra fordítanád.

Ha a társaságban jól érzed magad, kereshetnél mondjuk, valamilyen klubot ott sok időt tudnál emberek között tölteni, akik hasonló érdeklődésűek és hasznos dolgokat tanulnál.

Szerintem te még nem vagy olyan mélyen a depresszióban, hogy feltétlen orvoshoz kéne fordulnod. Egy picit kell csak megváltoztatnod a szemléleted és sikerülni fog. Hasonló cipőben jártam én is egy évvel ezelőtt, folyton csak feküdtem, meg nem csináltam semmit (terveim persze volt sok, de egyiket se vittem véghez) és amikor a semmittevés hatására nem is jött össze semmi, amit elterveztem, akkor elkezdtem magamat odaeröltetni a tennivalók mellé.

Felírtam kis cetlikre, határidőkkel, hogy mik a teendőim és felragasztottam az asztalra. Ezek nagyon motíválóak tudnak lenni. Nekem sikerült megoldanom ezzel a problémám, viszont ráment egy évem amire erre rávezettem magam.

Te légy okosabb, cselekedj már most ;)

Két éve szerelmi bánat miatt depresszióba estem. Rengeteget aludtam és nem érdekelt semmi, szó szerint. Nem éltem, inkább csak vegetáltam valahogy. Mivel nem tanultam félév közben, ezért elég pocsék lett a félévem, rengeteg tárgyból kellett javítanom vizsgaidőszakban.

Végül a sűrű vizsgaidőszak mentett meg a teljes becsavarodástól: a tanulásra kellett koncentrálnom és nem maradt időm a sebeim nyalogatására. Ilyenkor persze nem árt ha van valaki aki segít. Nekem például nagy segítségemre volt egy csoporttársam, aki segített a tanulásban és az aktuális lelki bajaimat is meghallgatta.

Otthon persze nagyon sok részletet nem tudtak és nem is akarták elfogadni, hogy depressziós vagyok és segítség kéne. Nem foglalkoztak igazán a problémámmal, azt mondták, csak felfújom és majd elmúlik.

Elmúlt, de még vissza-vissza tér. Például nagyon gyanakvó vagyok minden lánnyal szemben és ezért nehezen teremtek kapcsolatot. Ez az érzés is nyomaszt de egyszer talán lesz kiút belőle.

A konklúzió tehát az, hogy mindenképpen kérj segítséget. Legyen az orvos, pszichológus, jóbarát, szülő, bárki, beszéld ki. Ne tartsd magadban, mert beléd ég és később szorongásaid lesznek mint például nekem.