Mit csináljak? Butaság emiatt aggódni?

Rokonlélek :))

Én már 31 vagyok és még mindig magamba fordulok a gondolattól, hogy a töredékét sem vagyok képes megvalósítani annak, mint amire TUDOM, hogy képes vagyok. OKTV-t nyertem olyan város, olyan szakközépiskolájában, ahonnan addig még soha senki nem ment egyetemre (max a szakirányu főiskolára évente 1-1). Én voltam érettségiig a város büszkesége, a nagy ász...és valóban sokkal, de sokkal okosabbnak hittem magam...és hiszem még most is.

A logikai rejtvények, de a műveltségi területeken is mindig mindenkit lepipálok ma is.

De sajnos az életben egyszerűen képtelen vagyok érvényesülni. Hiányzik valami nagyon fontos. Az emberi kapcsolatokban, kapcsolatépítésben nem boldogulok kellőképpen. Ennek a hiányában pedig felesleges az a sok tudás, amit felhalmoztam, semmire nem megyek vele.

Úgyhogy ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, te talán máshogy végzed: kevesebbet olvass és többet bulizz, próbálj meg beolvadni a társaid közé (akkor is ha gyökéreknek tartod éppen őket). Tanuld meg, hogyan válhatsz a társaság középpontjává és hogyan szerettetheted meg magad mindenkivel (bárkivel).

Ezekre a tulajdonságokra később sokkal, de sokkal nagyobb szükséged lesz, mint a lexikális tudásra vagy az éles észre.