Miért van bennem egy örökös lázadás, szorongás, iszonyatosan nagy düh érzés, csalódottság, félelem?

Kedves Kis Dühöngő! Nagyon megértelek, sok mindenben igazad van. Az embert gyakran frusztrálják beszűkült lehetőségei. Nem vagy egyedül, csak sokan úgy tesznek, mintha nem is érdekelné őket. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mégiscsak azt ajánlom, hogy tűzz ki magad elé kisebb, de elérhető célokat. Olyanokat, amiket meg is tudsz valósítani. Gondolj arra, hogy egyedüli példány vagy a világon és nagyon fontos, hogy legyen egy olyan ember is, amilyen Te vagy. Elég nehéz manapság már, de esetleg próbálj meg külföldre kimenni. Lehet, hogy ott sem kapsz sokkal értelmesebb munkát, de legalább jobban megfizetik. És új barátokat találhatsz, új életszemléletre is szert tehetsz. Ha ma én választhatnék, a gyönyörű Új-Zélandra mennék. Nyakamba venném a világot, tanulnék, látnék és élvezném az életet. Rázd meg magad és ugorj talpra!!!

ugyan nem tudom mennyi szabadidőd van, de megpróbálhatnád valamilyen sporttal vagy egyáltalán testmozgással levezetni a feszültséget... nekem is 1000 bajom van nőügyek, család, tanulás...stb de nagyon jó a barátaimmal (akiket tudom hogy tényleg a barátaim) focizni egyet. Utána mindig mosolyogva lépek be a zuhany alá és sokkal jobbnak látom a világot. Ha pedig elkeseredek, arra gondolok, hogy ha kiválasztanék véletlenszerűen 10 embert a földről akkor csak 1 élne jobban mint én... a többi 9 úgy él hogy nem tudja mit fog holnap enni/inni, vajon megéli-e a holnapot, melyik utcasarkon lövik le erőszakolják meg és ami még átsegít a hullámvölgyeken az a zene... akár valami vidám akár lazulós akár kicsit pörgősebb számot hallgatsz próbáld beleélni magad és mozogj a zenével... akár csak dülöngélj:D