Mit gondolnak, akik ilyen véleményeket hangoztatnak?

[link]

Már megint megmondják, mit és hogyan csináljunk.

Több ember - ahogy látom - már így is azért csinál egy csomó dolgot, mert cikinek érezné, ha nem csinálná. Vagy fordítva: azért nem csinálja, mert gáznak érzi, ha csinálná.

Engem már szinte teljesen tönkretettek ezek a vélemények, amikor valaki (mindegy, milyen médián és csatornán keresztül) megmondja, hogyan kell élni, mert különben vagy senkik leszünk, vagy stresszesek, vagy betegek vagy nem is emberek. Emiatt tartom lassan semmire magam, és emiatt nem élvezem azokat a tevékenységeket, amelyek amúgy a kedvenceim lennének.

Ki is ragadok a cikkből dolgokat.

Miért lenne már baj, ha valaki egy kis munkát hazavisz? Fárasztani napi egy vagy két óra munka - nem fáraszt. Stresszelni akkor stresszel, ha valaki amúgy is boldogtalan ember, boldogtalan a munkájában, amit nagyon nem szeret, herótja van tőle. Ha nincs tőle herótja, akkor egy csomó stressz kerül le a válláról, és nyugodtabban fog aludni: de jó, ezt is elvégeztem, nem fogok elmaradással indítani a szabadság után.

Magányos tevékenységek helyett társas, csoportos. Igen, a legtöbb ember társas lény, és a legtöbb embernek ez a jó. De vagyunk páran, még ha ezrenként egyedül is, akiknek egyedül a jobb. Ott van több tevékenység, amit, ha nem tehetnék egyedül, kb. megőrülnék, legalábbis nem élvezném a tevékenységet.

S mi a gond a szellemi tevékenységgel? Szerintem jobb esetben igényünk is van rá (utálom az általánosítást, itt mégis kénytelen vagyok, mert annyira így gondolom). Az is kikapcsol, elterel a gondokról. S nem baj, ha a munkába, iskolába úgy térünk vissza, hogy nincs teljesen elpunnyadva az agyunk.

Miért ne lehetne olyasmivel kikapcsolódnunk, amivel a munkában is foglalkozunk? A leginkább a varrónőket, a kertészeket és az informatikusokat tudom elképzelni, hogy nemhogy nem zavarja őket, ha azzal foglalkoznak a szabadságuk alatt, ami a munkájuk, hanem ha az a hobbijuk, igénylik is.