Hogyan lehetne kitörni ebből (több infó lent)?

Folyton szorongok, nincs önbizalmam, nagyon félek a jövőtől és az olyan helyzetektől, ahol emberekkel kell kommunikálnom vagy csinálnom valamit miközben néznek. Nem tudom miért van ez az önbizalomhiány, de az életem minden területén ott van... Pl az utcán szemeznek meg mosolyognak rám a lányok, én kellemetlenül érzem magam, pedig sokan mondják, hogy tetszem nekik meg helyes vagyok, én mégsem tudom elhinni. Abszurd az egész. Suliban folyton csak kinevettek meg megaláztak, nem cigiztem, nem ittam, nem tudtam a menő fiúk közé beilleszkedni. Nagyon szorongok, ha el kell mennem valahova. Úgy érzem mindenki engem bámul, rajtam nevet, holott tudom, hogy semmi fura nincs rajtam. Kicsit nagyképűnek is hathat ez, hogy mégis miért gondolnám, hogy mindenki engem bámul, de higyjétek el nem azért mondom, mert olyan nagy számnak tartanám magam. Régen suliban ha valamiről vitatkoztunk, az érveimre annyi volt a válasz, hogy "ne pofázz vissza", így vitatkozni sem merek senkivel... egyszerűen el szeretném kerülni a verbális és fizikai konfliktusokat, és emiatt olyan nyápicnak érzem magam, nagyon rossz. Állandóan aggódom valamin; nincs barátnőm - mikor lesz?, ha lesz akkor meddig? Előre rettegek, hogy majd valami baj éri meg ilyenek. Mindenen görcsölök. Tudom, hogy hinnem és bíznom kéne magamban, meg pozitívan gondolkodni, de úgy érzem eddig minden ilyen próbálkozásomat elnyomta a negatív énem.

20 éves fiú vagyok.