Ezt hogyan lehetne feldolgozni?

Nagyon régóta marcangol már az önvád jogosan a múltban történtek miatt, és képtelen vagyok feldolgozni azt.

Anyám már régóta beteg, le van százalékolva, agyilag van baja, nehezen tud magáról goldoskodni csak. Amikor tizenegynéhány éves voltam gondviselőhöz kerültem, anyámnak én vittem ki hetente pénzt kajára, azt a kis nyugdíját, amit rokkantként kapott. Annyira siralmas körülmények között élt mindig szegény. Télen fázott, mert nem gyújtott be, meg mert nem hordta be a fát a fészerbe és az összes vizes lett, nem takarított, nem mosott, cigizett, alig fürdött, mert nem volt a házban melegvíz, a gyógyszereket szedett, valamint csirkefarhátból főzött magának ennivalót (csirkefarhátat a kutyáknak szoktak venni), vagy olcsó instantleveseket evett, ahol élt ott pedig az aljanép mindig kihasználta (kurv@nak használták, elszedték a pénzét), nyomorult kis 45 kióra fogyott le, csupa csont és bőr volt. Én meg mikor vittem ki a pénzét édességet vettem magamnak belőle, valamint ő is mikor nála voltam kedveskedett nekem mindig csokival, vagy cukorkával, és én ezt mindig el is vártam tőle, valamint pár száz forint zsebpénzt is adott mindig. Nem értem, hogy lehettem ilyen vele, még csak nem is szerettem igazán, mindig szégyelltem, hogy ilyen nyomorúságos körülmények között van, valamint, hogy olyan elhanyagoltan és igénytelenül néz ki, ahogy. Közben meg arra nem voltam képes, hogy ézrevegyem, hogy alig eszik szerencsétlen valamit, valamint a disznóólat körülötte nem segítettem neki feltakarítani. Amikor kórházba szállítoták az orvosok is szörnyülködtek az állapotán. Mióta intézetbe került, azóta gondolkoztam csak el rajta, hogy éveken keresztül, hogy kihasználtam és mennyire nem tettem semmit sem azért, hogy jobb legyen az élete, vagy hogy segítsek rajta. Nagyon önző voltam, ami még ront az egészen, hogy nagyanyámmal is ugyan így viselkedtem, az ő kevéske nyugdíját is kihasználtam, míg csak meg nem halt. Emellett még azt nem értem, hogy ha ilyen sokat tettek értem, hogy semmiben se szenvedjek hiányt, akkor anyámat miért nem szerettem jobban, vagy miért nem tudtam legalább egy kicsit is hálás lenni neki azért, amit adott nekem? Miért nem tudtam emberségesen viselkedni vele szemben? Amikor tudtam, hogy a pénzéből mennyit ad nekem, és alig maradt neki, akkor hogy tudtam eltenni a zsebpénzt amit adott, vagy miért nem akadt egyszer sem a torkomon a csoki vagy cukorka, amit nekem vett, holott ő csak kutyakaját evett egész héten, ha evett valamit?