Nem tudom feldolgozni hogy a halál után nincs semmi! Mit csináljak?

Csak az hisz a reinkarnációban,aki nem tudja elfogadni,hogy a halálával az élet a Földön nem áll meg!

Aki hisz Istenben,az hisz a túlvilágban is.

18 évesen még nem is érhettél el semmit az életben! Még nem is szalasztottál el semmit! Tanulj,dolgozz,tegyél meg minden tőled telhetőt a céljaid elérése érdekében! Nem baj,ha közben megöregszel! Ha meghalsz,akkor pedig a gyerekeidben,unokáidban élsz majd tovább!

10. Oldal: http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__parapszichologia__13..

Am jah 18evesen meg nem vesztettel semmit most nyaron erettsegi utan kezdodik amugy is az igazi elet, neha xar lesz h nem patyolgatnak kicsit sem de majd hozzaszoksz es a nagyobb felelosseggel nagyobb szabadsag is jar!

Most olvasok egy könyvet: Michael Newtontól a Lelkünk útja című könyvet. Arról szól, hogy mi van a halál után.

A könyv szerint az az igazi élet, a földi életek, csak feladatok, amiből tanulni kell.

Isteni bálványt az emberek ismeretlentől való félelme hoz létre. Nincs sem isten sem élet a halál után, egy darabig biztosan. Az ember kémiai részecskékből tevődik össze, nincs lélek. Ennyi erővel minden elektronikus eszköz érezhetné magát élőnek.

Ki az az isten aki megmondja, hogy az állatoknak nincs "lelkük"?? Ha az agyad lebomlik, neked már nem lesz dolgod a földön. Minden amit tettél semmivé válik. Akit szerettél életedben nem látod többé, ő ugyan úgy a semmivé válik mint minden fog. A semmi egy határozatlan folyamat-dolog-gyilkos-vég, ami egyszer eléri a mindenséget. Pontosabban az anyag, a fizika semmivé válik amikor vége lesz mindennek. A semmi a pont, ahol véget ér minden. Vedd figyelembe, most élsz... használd ki. Lehet, hogy a világ mindenség vége előtt párszor össze állsz anyagként, és a tudatod is felépül, de addigra az ismert földi lét megváltozik, lehet, hogy szenvedni fogsz, vagy jól élsz, de amíg újra tudatodnál leszel egy kalitkában vagy, amiből nem szabadulhatsz. Én már ki akarok szállni, de félek... nagyon félek... ha netán 5000 év múlva felépül a tudatom, mi lesz akkor, nem bírom felfogni. Én ki akarok szállni ebből a kerékből, nem bírom elfogadni a végtelent! Lassan leépülök, de anyát nem akarom itt hagyni, nekem csak ő van......... tudom ha most elhagyom többet nem látom SOHA, én ezért ringatom magamat a megrekedt idősíkba, hogy miután meghalunk újraindul minden és most fogok ismét élni, de ez is megdőlni látszik. De én egy komoly pszichológiai eset vagyok, nem egyet készítettem ki. Bárkinek le tudom építeni a világképét. Remélem vállat vonsz efölött és csak nekem lesz ez a tudat, hogy leírhattam. Én már nem látom az életben a szépet. Régen minden olyan közel állt hozzám, ma már egy fára nem tudok úgy nézni, hogy milyen hatalmas, milyen összetett, a napsütés már nem olyan istentől való. Egyszer mindennek vége és azt úgy kell érteni hogy MINDEN SEMMIVÉ LESZ. Az édesanyámért élek, az ő világát éltetem és vigyázok rá, ő a visszatartó erő, és a félelem.