Hogyan tudnám feldolgozni, hogy az élet velejárója a halál?

Ennyi idős koromban nekem is sokszor megfordult ilyen dolog az eszemben,És tudod miért, mert még nem éreztem magamat biztonságban, még nem értem el odáig, hogy saját magam megtudjak állni a lábamon az életben. Ezért a biztonságos hátteret persze, hogy nagyon féltettem. Anya, apa, nagyszülők, stb. De gondolj arra, hogy veled vannak, és védelmeznek. Tereld a gondolataidat erről a szörnyűségről, nyugtasd magadat. Gondolj arra előtted a nyár, az élet, vidámnak és szabadnak érzed a mindennapjaidat. Lehet tulterhelted magad a tanulásba, és ilyenkor is kényszerképzetek fordulhatnak elő. De ha végképp nem megy keress fel egy pszichológust.

Egyetértek az előző válaszolóval.Én is ilyen voltam.Szerencsére túltettem magam rajta,és biztos vagyok benne hogy TE is TÚLTESZED MAGAD RAJTA.Azért jöttél világra hogy boldog légy,egyszer mindenki elveszti a szeretteit,nem vagyok egy szent gyerek,és nem mondom hogy olvass Bibliát,de nekem például sokat segített.Isten az armageddon után mindenkinek ad majd egy új esélyt,hiába halnak meg a szüleid,fogsz még felük találkozni.+A Biblia szerint a halál után jön csak az igazi kánaán.Azért félnek az emberek nagyon a haláltól mert nem tudják hogy mi lesz utána.Volt 1dokumentumfilm anno a Discovery-n,olyan emberekről szólt akiket orvosok,mentősök,a halálból hoztak vissza.Elmondták hogy azóta nem félnek a haláltól.Remélem túlteszed magad rajta,ja és ez nem vígasztal tudom,de sok ember van még így mint te,ők is túltették magukat rajta,neked is sikerülni fog!Ebben biztos vagyok.

Ennyi idősen nem féltem semmitől,most 10évvel idősebb vagyok,és most már annál inkább.Én a saját halálomtól félek,és bennem van a para,hogy rohadtul mindegy mit csinálok,mindenképp meg fogok halni egyszer.Nem akarom azt a pillanatot átélni,és nem akarok oda érkezni.Idegesít az is,hogy utána nem fogom látni és tudni hogy mi történik azokkal akik itt maradnak,nem fogom látni hogy hova fejlődik a világ,és nagyon sok dologból ki fogok maradni.Régebben hittem a reinkarnációban,ez megnyugtatott,de alábbhagyott a lelkesedésem,mert sok doki azt mondja hogy ezeket az élményeket,amiket a halálból visszatérve sok mindenki mesél,ezt csak az agyban lejátszódó biológiai folyamatok okozzák.És sajnos úgy érzem hogy utána már tényleg csak a feketeség van,és nem tudunk magunkról.És az se nyugtat meg hogy ez az élet természetes velejárója,és már milliók meghaltak és átélték ezt.Elég szomorúnak találom ezt a dolgot:( De te szerintem még változol,és tuti másképp fogsz gondolkozni.

Gondolj arra hogy mekkora fos ez a világ, ennél a halál után már csak valami jobb dolog következhet.

Én orvostanhallgató vagyok, mégis hiszek az odaátban. Pedig sajnos láttam nem egy embert meghalni. Nem gondolom, hogy a test halálával vége mindennek. A klinikai halál mozzanatai mind NEM magyarázhatóak biokémiai/biológiai folyamatokkal! Egyszer az evilági életnek vége. De amíg itt vagy, addig élvezd ki, élj szeretettel és örömmel. Tűzd ki az életcélod, és kisebb célokat, amiket megvalósíthatsz! Utazz a baráaiddal, akár Balatonhoz, Bakonyhoz, ha megteheted tengerhez, hegyhez. Sörözz és egyél finomakat:) Egyébként is, lehet, hogy még 80 évig is élni fogsz:) Az "odaáttól" az ismeretlen miatt félnek az emberek. Ha azonban az életedet, a napi tevékenységedet és az emberi kapcsolataidat beárnyékolják a félelmeid, célszerű lenne pszichológussal beszélned! Az segíthet a félelmeid feloldásában.

ha egyszer elkezded igazán élni az életed, nem fogsz ilyesmire gondolni.

A halál nem lehet egy olyan rossz dolog, hiszen még senki sem jött vissza panaszkodni...