21 évesen elvesztem az élet nehézségeiben, a halál kerülget. Kerültetek már ilyen helyzetbe?
Sziasztok!
Komoly gondokkal küzdök évek óta, eddig viszonylag jól tartottam magam, de most érzem azt, hogy itt az erőm vége, megtörni látszom.
Nagyon sok problémám van, de igyekszem összefogalni, hogy megértsétek.
3 évesen elhagyott engem és a családomat az apám egy roma nőért. Soha nem látogatott, csak részegen balhézott, ez mély nyomokat hagyott bennem. Később soha nem látogatott, sem ő , sem a nagyszüleim, senki. :(
Aztán az édesanyám mostohaapucit talált, gyülölt engem és a bátyámat. Évekig könyörögtünk a nagymamám is, hogy felejtse el, mert alkoholista. Nehezen, sok szenvedés után elértük.
Amikor felnőttem találkoztam 16 évesen egy tanáral, akibe bele szerettem. Azt hittem minden szép lesz mostmár, megcsalt, átvert. Minden összeomlott bennem. Velem van most is, ennek 4 éve, mert megbocsátottam, de folyton emészt a dolog, nem tudom feldolgozni. Azóta nem bizok az emberekben, mindenkiben a gonoszt látom.
Egész életemben azt vártam, hogy egy bizonyos suliba bejussak, rögötn nem sikerült. Külföldön melóztam 1 évig. Gyűjtöggettem a tandíjra, sikerült is. Viszonylag sok pénzzel tértem haza. Azonban albérletet stb kellett nyögni, a párom nem talált melót, ide-oda költöztünk. A pénzemnek annyi. Most itt állok első éves egyetemista ként, diákhitelt kellett felvennem, sajnos nem kevés a tandíj. Őrült összeg vár rám 5 év múlva, mert ugye sehova nem vesznek fel érettségivel. :( Tapasztalat.
Pár napja lettem 21 éves. A születésnapomon megkeresett az apám, most akarja jóvátenni, hogy le sem szart, rám se nézett 21 évig.
És van még egy dolog. Őrülten bele szerettem egy férfibe, közeledett felém, de a párom miatt megutált, azt hitte mellette akarom őt megszerezni, pedig ez nem igaz, azóta csak utál, nem hagyja megmagyarázni, elküld a francba, és folyton belém rúg. :(
Miért nincs valaki mellettem? Nem bírom, túl sok dolog ért mostanság, nem megy. Én miért nem érdemlek valakit, aki mellettem van és azért szeret amilyen vagyok?
Miért siklik ki mnden a kezem alól? Nagyon sokszor érzem azt, hogy legszívesebben felkenném magam az autóval az első fára, de Istentől kaptam az életem, bírnom kell tovább. :(
Tudom, hogy ha a szeretett férfi megértene, és melettem állna, könnyebb lenne, de nem.
Ő is csak átnéz.
Soha nem lesz jobb? Mit vétettem, hogy ennyit kapok? :(
Az őrült nagy baj az, hogy soha nem érzem, hogy rám várna jövő. Egyszerűen nem látom. Mindenből kiábrándultam, semmi sem boldogít.
Nagyon pocsék érzés. Gyakran lefekszem és egyszerűen eszembe jutnak a dolgok amik őrölnek és csak folyik a könny a szememből, nem tudok tenni ellene. próbálok nem gondolni rá, de nem megy.
Hali!
Részben ismerem azt a "rossz passz"-t, amiben most benne vagy. Feszült vagy, csalódott, elkeseredett. Nincs semmi biztos pont az életedben, semmi kiutat nem látsz. Sírógörcseid vannak, amit vagy kifakasztasz, vagy magadba fojtod, (utóbbira többször tippelnék...). Azt sem tartanám kizártnak, hogy álmatlanul alszol éjjel, mert a gondolataid "emésztenek".
Ha már "a halál kerülget" nagyon súlyos helyzetben vagy. És egy picit örülök, hogy megírtad ezt a kérdést, mert ugyanolyannak érezlek, mint magamat, amikor még depis voltam, (legutóbb 2009 nyarán 4 napig volt egy fekete hullámom). Csakhogy volt lélekjelenlétem, és MERTEM szólni valakinek, ahogy most te is segítségért kiáltasz.
Éppen ezért segíteni szeretnék.
Tudom, hogy nem bízol senkiben, talán nem is mernél megnyílni, akár nekem sem, de nagyon szívesen meghallgatnálak egy őszinte, tabuk nélküli beszélgetésben, bizalmi alapon. (Ha egy picit meg akarsz előtte ismerni, nézz szét az "EGÉSZSÉG/FÉRFIAK EGÉSZSÉGE" kategória kérdésköreiben, ott szoktam válaszolni, próbálni segíteni azoknak, akiknek a legbizalmibb problémáik megoldásában vannak kérdéseik, gondjaik.)
Ha úgy döntesz, benne vagy egy jó beszélgetésben, írj privit, és benne tüntesd fel MSN-címedet. :-) Talán sikerül valahogy átlendíteni téged ezen a kritikus időszakon, mert glom abban egyetértesz velem, hogy ezt fórumon nem lehet.
Üdv: EE
Az lehetetlen. Őrülten gyűlölöma romákat, nem tekintem embernek, így nehéz lenne. Életem egyik legnagyobb szégyene, hogy ilyen apám van.
Másik dolog:
Ne ijedjetek meg, de gyakran gyilkos ösztönök kellnek bennem. A gyűlölet kelti. A párom gyakran mondja, hogy ez nem én vagyok. Ő egy kedves türelmes lányt ismert meg bennem. (na igen, akkor még nem voltam átverve)
Nem bírom elviselni az embereket. Gyűlöletet érzek.
Gondolj arra hogy másoknak ennél sokkal komolyabb gondjai is vannak. Nekem is ez segít néha, hogy látom vannak néhányan akiknek ilyen életük sincs. Te még változtathatsz, csak döntsd el mi a jó neked (másokkal ne foglalkozz), mit akarsz elérni és valósítsd meg.
Miért nem maradtál külföldön például? Az élet is más, könnyebb megélni, normálisabbak az emberek. Az is sokat segít ha nem egy ilyen nyomorult országban kell élni ahol mindenki depis, idegbeteg, bunkó, senki nem bízik senkiben... ezek ilyen ragályos dolgok, aki ilyenek közt van jó eséllyel maga is ilyen lesz.
Nem teszek butaságot, csak azért nem ,mert hiszem, hogy jöhet egy jobb idő, csak jönne már. Kb. 3 éve van így.
Előtte néha rossz volt, de feldolgoztam. Amta a párom átvert, lecsúsztam a jó útról. Nem tudok visszamászni. :(
Igaza van a kedves válaszolónak. Sokszor hajnalig fent vagyok, agyalok, nem bírok aludni.
Úgy érzem, nincs ember, aki igazán szeretne engem, de nem tudom miért. Soha senkit nem bántok, segítek, de engem elfelejtenek.
Tudom, hogy valakinek ez vicc, mert lenéz a 21 évem miatt, de nem vagyok liba. Komolyabban veszem sajnos a dolgokat, mint a korosztályom, talán ez a gond, de nem tudok lazítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!