Mit csináltatok mikor már nagyon a padlón voltatok érzelmileg?

Idő.

Gondolj arra, hogy ettől már csak jobb jöhet.

Egyszer lenn, egyszer fenn.

Ez valóban így van!

Az élet folytonos változásokkal tarkított.

Ilyen kérdéseket írok ki:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__valas__19..

meg ilyet:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__valas__19..

Nos én már egy hónapja minden egyes nap 12-4 órákat alszok, a maradék időbe fél órát futottam (már azt se) ezen kívül fekszek az ágyba vagy gépezek. Úgy gondoltam, hogy ha sokat alszok az olyan mint a kóma és nem kell éreznem. Általában így is van, de az ébredések rettenetesek. A futásról meg annyit, hogy már nagyon szépe futottam de egyszerűen elegem lett belőle semmit sem segített, volt, hogy azt hittem a méhem szakad ki úgy fájt az alhasam a futástól, de akkor se hagytam abba, volt hogy úgy elzsibbadt hirtelen a lábam, hogy orra buktam.

Bármit csinálok mindenhol utol ér a szomorúság.

Régen segített, hogy ha megnéztem egymás után 2-3 bőgős filmet azokon végig bőgtem az agyam. Bevettem pár fájdalom csillapítót (megfájdult a fejem a sok sírástól) és az szépen elnyomott 16 óra alvás után pedig frissen üdén új életkedvvel ébredtem.

Ami segítséget nyújthat? 1 ember akinek mindent elmondhatsz, sok sok zsebkendő hogy addig sírj amíg már nem tudsz, rengeteg zöldség, gyümölcs, édesség. 1 füzet amiben össze tudod rakni a szétesett részeket. Egy merész elhatározás és radikális változtatások.

Ez ami segíthet.