Osztálytalálkozó Elmenjek?

én velem már sokszor volt olyan hogy nem mentem el. és bánkódtam hogy a többiek milyen jól szórakoznak. talán ez venne rá engem a te helyedben h elmenjek. de nem ismerlek szval nem akarok semmmit sem ajánlani:D

17f

Egyszerű, amikor arra kerül a sor, hogy te mondd el, mi van veled, akkor mondd el ezt is. Nem kell nagy feneket keríteni neki, elmondod nagy vonalakban, hogy mi történt, meg egy-két érdekesebb sztorit az elmúlt évekből.

Számolj azzal, hogy ha mindenki csak öt percet beszél magáról, az is legalább két óra. Nem kell ezen parázni.

Én amikor voltam, akkor még ennyi sem jutott egy emberre, mert nem volt olyan sok időnk, legtöbbünk még tanul, ezt elmondta mindenki, meg még egy-két dolgot. Párkapcsolatról nem is esett nagyon szó, aki épp az esküvőjét tervezte, az mondta, meg egy csaj volt, aki azzal mentette ki magát korán, hogy pont aznap volt a kisfia harmadik szülinapja. De róla tudtuk, mert már pocakosan érettségizett.

Ez nem verseny. Semmiben nem lesz valaki jobb vagy rosszabb ember attól, hogy előbb vagy később kötelezi el amgát. Ma nem is nagyon divat húszévesen férjhez menni.

Ha rákérdeznek, van-e párod, akkor egyszerűen mondod, hogy nincs. Ha még rákérdeznek, volt-e, mittudomén, akkor mondod, hogy semmi komoly nem volt, fiatalnak érzed magad még ehhez. Ennyi :)

Hát Én az osztály felével nagyon csúnyán összevesztem. 3 lánnyal beszéltem összesen a 33 főből. Tönkre tették az utána következő középiskolai életem, 2 évig depressziós voltam. Tudod mit csináltam?! Megfogtam magam gyönyörű ruhákat varrtam magamnak, vettem nagyon szép kiegészítőket, fodrász csinálta meg a hajam. ÉS elmentem. A hétköznapokon nagyon nem érdekel milyen a hajam, mi van rajtam stb. De oda igenis elég szépen kicsíptem magam és amikor mindenki meglátott hát az szuper érzés volt. Én álltam mindenki felett. Össze szedtem magam köré 4-6 lányt akikkel nagyon jól elbeszélgettem, jól éreztük magunkat. Életem első szerelmével egy osztályba jártunk, nekem még mindig tetszik, de imádom a bosszút és a megtorlást. Nem viselkedett velem szépen szóval egész este folyamán átnéztem rajta és nem érdekelt. Nekem ez egy megtorló esemény volt, mindenkinek megmutattam, hogy engem nem lehet a földre teperni, és 15.000x erősebben tértem vissza mint ahogy azelőtt kiálltam magamért.

Szóval ha elég erős vagy akár fantasztikus élménnyé is válhat. De ha tudod magadról, hogy képtelen vagy rá akkor el ne menj, mert attól ismételten csak neked lenne rossz.

Hát szépen kikerülöd a válasz adást: Igen beteg voltam, de már jól vagyok. Ennyi nem kell 3 órán keresztül húzni. A párkapcsolati kérdésre pedig egyszerű a válasz: Most szingli vagyok. Ennyi. Ha kérdezik hogy mikor volt meg stb. Akkor annyit mondasz, hogy volt egy kapcsolatod de most nem akarsz.

Ennyi, ezek kegyes hazugságok..

Amúgy nem arra céloztam, hogy bosszuld meg őket, én csak leírtam a saját történetemet, hogy felvettem a kesztyűt és kiálltam magamért. Az egész ócska volt és művi, mindenki undorítóan kétszínű oldalát vette elő menni fog a jópofizás meg a segglyukszopóka..

Nagyon hasonló cipőben járunk, a dolog érdekessége hogy nekem pont tegnap volt. Hasonló érzésekkel vágtam neki én is. Egyrészről úgy érzem hogy mindenki halad az életben még én leragadtam és nem tudok felzárkózni. Nekem is önbizalom problémáim vannak, nem mondom hogy már ott tartok ahol te de már elkezdtem haladni. Nagy részükkel én se tartom a kapcsolatot, na nem azért mert én nem akartam. Nekem se volt még barátnőm, és a mi csoportunkban is van aki már házas, jegyben jár stb.

Na a lényeg hogy elmentem, nos elején elég rossz volt mert mikor mindenki kérdezgetett mi van velem akkor nagyon rosszul voltam úgy voltam vele őszinte leszek nem éri meg hazudni, próbáltam persze csak minimálisan beszélni magamról és egyből visszakérdezni hogy "és veled mi van?"

Nem mondom hogy nem bántam meg, de sikerült túlélnem az élet megy tovább egy darabig megint nem keressük egymást aztán remélhetőleg a következő alkalommal már többet tudok felmutatni.