Miért írnak le minket az emberek?

Szerintem a kiegyensúlyozott személyiség tud egyedül is lenni, de tud társasági életet is élni. Magamon is azt tapasztalom, hogy mindegyikből megárt a sok. Ha sokáig csak itthon vagyok, belemerülök a munkámba, délután megjön a párom és kettesben vagyunk, ennyi az össz kontaktom, akkor hiányzik a társasági élet. Amikor meg huzamosabb időn át minden nap megyünk valahová vagy jönnek hozzánk, akkor meg hiányzik az intim kettesben-lét és néha az egyedüllét.

Minden az arányokon múlik. A remetéket legalább annyira nem értem meg, mint az örökké pörgő, állandóan társaságba járókat.

Hmm... Szerintem egyik sem jó, de nehogy már leírd azt, aki szeret kicsit csavarogni, beszélgetni.

Én is valamilyen szinten "művészkedem". Írok. Személyiségeket használok. De ehhez látnom kell a világot. Minél többféle embert, gondolkodást, temperamentumot látok, annál egyedibb, összetettebb karakterek születnek a tollamból. Néha pont a céltalan csevegések adják a legnagyobb ihletet. Imádom a barátaimat, ugyanakkor szeretem is megfigyelni őket... Vagy csak látok valahol egy csoportot, és ötleteket adnak ők is. Amúgy én is elítélem azt, aki tényleg egész nap otthon ül, tanul, meg valami öldöklős számítógépes játékot játszik. Miért? Fogalma nincs az emberi kapcsolatokról. Nem tudja, hogyan viselkedjen. Nem ért bizonyos dolgokat, egyszerűen kívülálló. Miért nem lehet csak beilleszkedni a társadalomba, és a szobádban lehetsz olyan elvont, amilyen akarsz, de emberek között próbálj már meg oda illőnek lenni. Bizonyos ingerek egyszerűen nem találnak meg a négy fal között. Ezt egészséges keretek között kellene tartani...

"Miért nem lehet csak beilleszkedni a társadalomba, és a szobádban lehetsz olyan elvont, amilyen akarsz, de emberek között próbálj már meg oda illőnek lenni"

Figyelj, azért nem lehet csak (úgy) beilleszkedni a társadalomba, mert sokan nem fogadnak el minket az első benyomás alapján, és többet nem is kérnek belőlünk. Én az első jópár beszélgetéseknél, de van, akivel tovább tart, nem tudok ráérezni, alkalmazkodni, megismerni, hogy mennyit mondhatok el, ő mennyit árul el, milyenek a közös témák. Ez nem megy egyeseknek karikacsapásra. Jó, én talán még elvontabb vagyok az átlagnál, de megkérdezném tőled, hogy mégis mi az az "oda illő"?

Mert én próbálok "oda illő" lenni, de egyszerűen csak azt látom, hogy nem akarnak befogadni. Középsuliban az elején ugyan ez volt, hogy nem tudtam rögtön az elején beilleszkedni, mert még tapasztalgattam, meg minden, aztán fél év múlva meg én voltam a kis nyomi, mert ennyi idő alatt, csak 1 normális barátot szereztem...

Az a 4 év tette rá a legnagyobb lapáttal, hogy most is inkább itthon ülök, és gépezek, meg írogatok közben... Persze én is elmegyek néha avval a nagyon is kevés barátommal valahova, de ennyi. Nem igazán hiányzik a sok társalgás, meg egyebek. (pont azért,mert az emberek 'leírnak', csak mert másabb vagyok...)