Szerintetek hogy nézek ki?

11:13 vagyok

22:50

nem az, de annak készül. a nyálas nyafkák nem bókokat várnak hanem már munkába álltak... ráadásul nem kell nyálasnak lenni ahhoz hogy valaki egoista legyen

milyen építő jellegű kritikáról beszélünk, ha a szépség relatív?

11:13 vagyok

igen csakhogy amíg a környezetedből állandóan azt hozod ki, vagy maguktól azt sulykolják, hogy a külső milyen fontos, addig nem fogsz túllépni rajta. keress egy igazi barátot akivel őszintén tudsz beszélni, aki megért téged, akkor már nem kell senki megfeleléséért játszanod...

jobb esetben. de ugye ezek meg a párkapcsolatok többsége is hazugságokra épül, van amikor a saját pasijának se hiszi el a kislány hogy nem kellenek neki műmellek meg 5 kiló smink.

persze hogy unalmas, mert ha ennyire tisztában van vele mindenki, akkor miért dőlünk be mégis a reklámoknak, miért engedünk a haveroknak, miért akarunk megfelelni a divatnak?

mitől félsz? úgysem leszel más mint aki vagy.

"Már megint megakarsz valakivel dugatni? Ragaszkodsz ehhez?? :D Te nem vagy normális, esküszöm.."

ugyan már, akkor mire kell a nagy szépséged? hogy irigykedjenek rád a többiek?

persze hogy nem, a tökéletes válasz hogy "jaj én csak elégedett akarok lenni magammal"

de ha nem érdekelnek a fiúk, akkor nem mindegy hogy nézel ki? :D

"nem vagyok egoista... "

az előbb még elismerted hogy problémás tini vagy aki túl sokat foglalkozik magával, most meg mégsem vagy egoista?

döntsd el mit akarsz.

nem kell idézgetni semmit, egyszerűen ne a kifogásokat keresd, hanem fogadd el magad. persze nem könnyű, ha mindenki más, főleg te is bemesélted magadbak hogy csúnya vagy, de lesz elég bajod így is az életben, nemhogy még saját magadnak csináld a problémát.

nekem mindegy, mert nem az én életem, felőlem beszélgethetünk hónapokig is, de ettől nem fogsz megváltozni

ugyanúgy viselkedsz mint az elkényeztetett kislányok akikből később a nyafkák lettek, csak 20 felett már azt játsszák hogy lefekszünk a pasival 1-2 hazugságért hogy hízzon a májunk...

12:29

ez sem igaz, mert amikor saját magát lerendezte akkor hozzá kell szoknia ahhoz is hogy bárki beszólhat neki. attól hogy te valamilyen vagy, mások nem lesznek olyanok, ez egy naiv tévhit. hatással vagyunk egymásra, de a hülyeség halhatatlan

11:13 vagyok

"Hát nem ezt akarom b*ssza meg?? (már elnézést) "

vágyakozni valami után meg akarni (tenni is érte) nem ugyanaz. ebben senki sem fog neked segíteni. egyszerűen nem kell foglalkozni vele.

a reakciókból ítélve nem vagy torzszülött, hogy állandó sértéseknek legyél kitéve.

"Ki mondta hogy nem érdekelnek a fiúk?"

ha meg érdekelnek, mit akarsz tőlük? tetszelegni nekik? párkapcsolatot?

és ha összejönnél valakivel, és azt mondaná hogy szeret és szép vagy, neki hinnél?

"bennünk van a megfelelési vágy. Ezt kár letagadni."

ez nem igaz, attól még hogy társas lény valaki, nem akar megfelelni, nagyon sok embert a félelem hajtja az alkalmazkodás felé, és nem másokra való figyelmességből teszi.

ez azért van, mert olyanok mint te: nincs önbizalmuk, másokhoz igazítják a véleményüket, magukban keresik a hibákat. ennek az embertípusnak az az átka, hogy mindig mások fogják megmondani neki, mit kezdjen az életével.

legyen 1 ember aki elfogad és szeret, onnan már csak felfelé megy az út. és vállald fel önmagad. akármilyen "szép" lehetsz, valaki úgyis mindig be fog szólni. akkor meg nem mindegy hogy nézünk ki?

próbálgasd a ruhákat, a hajad, esetleg ha szemüveges vagy, válts... az a lényeg hogy olyanokat viselj magadon ami szerinted a legjobban áll hozzád.

ha ducinak érzed magad, sportolj, egyél egészséges dolgokat, ha butának érzed magad, művelődj, de amin nem lehet így változtatni, azzal kár bajlódni.

ha egy ritka betegségben szenvedő ember, akinek eltorzult a teste, képes találni magának párt a földön, akkor még van mit tenned a boldogságodért

"ha valaki egy kicsit is jól akar kinézni az már ribanc... "

igen, az ő szokásuk ez a tetszelgés, egy kiegyensúlyozott nő nem akar másoknak tetszelegni és el tudja fogadni magát. ha nem is akarod megdugatni magad, ez az út akkor is arrafelé visz, mert a szép nők többsége a férfiak többsége szerint csak 1 valamire jó. pont azért, mert kívül látványos, belül meg üres.

"Problémás tini vagyok. Ez össze függ azzal hogy akkor már egoistának kell lennem? Az egoizmus nem azt jelenti, hogy "én vagyok a legjobb a nyomomba se érhetnek"? "

nem, az függ össze azzal, hogy túl sokat foglalkozol magaddal. tehát egoista vagy. az lényegtelen, hogy imádod vagy gyűlölöd magad, mert te is elismerted, hogy túl sokat foglalkozol magaddal.

"Á mindegy... Talán az a baj hogy folyton csak álmodozok és nem teszek semmit... De ez nem a te bajod, igazad van. Én vagyok ilyen elcseszett."

nekem mindegy minek nevezed magad, de te is tudod hogy ez így nem jó, és tenni kellene valamit. csak amíg nem teszed meg az első lépést, addig úgysem változik semmi.

ha most másoktól várod el hogy ellensúlyozzák a pesszimizmusod, akkor mindig öngyűlölködésbe/undorba fogsz esni, ha nincs senki aki nem dicsérget, vagy nem mondogatja hogy "annyira azért nem rossz".

hidd el ez még mindig jobb, mintha olyan "szépnek születsz", hogy ne kelljen használni az agyad. meg aztán vannak akiknek már elege van a sorozatgyártott cicababákból

Shakespeare vagyok:

„Két nagy család élt a szép Veronába, ez lesz a szín, utunk ide vezet. Vak gyűlölettel harcoltak hiába, s polgárvér fertezett polgárkezet. Vad ágyékukból két baljós szerelmes rossz csillagok világán fakadott, és a szülők, hogy gyermekük is elvesz, elföldelik az ősi haragot. szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan, szülők tusáját, mely sosem apad, csak amikor már sarjuk föld alatt van: ezt mondja el a kétórás darab. Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz, és ami csonka itten, az egész lesz.”

Még hogy szerelem nem gyújt fényt keserves kínok közt! Ugyan már! E képtelen pár, mód felett, vadul egymásnak feszült, s elméjük keserves, s szeplőtelen pörlekedéseinek szabad utat ajánlt, midőn hűen vonzódtak őseik véréhez, s nevéhez, ezáltal védvén e két nívós dinasztia becsületét, melyek közt világra jött gyűlöletet még a dicső Római Birodalom sem tapasztalt alkony hajnalán. Egy szenvedély részletei, mely e két velejéig romlott kedélyállapotú, és fertőgyanús ember közt súrlódásként lépett fel, s gondolkodóba ejtette még a gondtalanokat is. De csit… bár nem jött hajnal, ám kevés a holdvilág, s mit eszméletlen gondol még a boróka is, az nem valós, mert kelepel egy távoli hang, mi nem feszül, hol lélegezni kínál, nem él csak, ha étvágyát oltani kíván…

„Meg, meghalok, azért jövök ide. Az átkozottat, jó fiú, ne bőszítsd. Fuss, hagyj magamra: nézd a holtakat, tőlük riadj el, az Istenre kérlek. Fejemre új bűnt, ifjú, ne tetézz, ne ingerelj, uszíts: eredj, eredj! Az égre, jobb szeretlek, mint magam, hisz enmagam ellen hozom a fegyvert, ne késlekedj, menj: élj s ámulva mondd, elkergetett egy irgalmas bolond.”

Még a vak is szemlélheti, hogy a szerelem nem ismer határokat, határtalan vidéken, s ha mégis, távol taszítja azt elméjétől, majd váratlan szívéhez mar, mert az élet még nem haladta meg felfogását. Ki merné megkérdőjelezni e nemes vér még morális testét, s gondol a favágó sikolyára, ha nem várja őt a napvilág! Ki gondol hosszabb nemesre, aki csak üdvözölni kíván e nem jótét lélek keresztvizén át, majd suhanva taszajt le a magány pereméről, buja öröm tengerébe, s végül a Megátkozott Boldizsár, kit valaha szerelemnek neveztek, visszatér születő identitása végett anyaföldjére! Ne várd, te bolond, csak lovat adj alább, s nem áll meg, csak ha kedve slankít érzelmein!

---

Joe Alkesz vagyok:

Bakker, ennyit még Shakespeare-től sem idéznek, pedig ő azért valamit letett az asztalra! :D