Nincsenek barátaim, még haverjaim sem. Nem tudom mit kellene tennem.5. osztályos korom óta magányos vagyok. Már teljesen felemészt ez az egész. Hogyan szerezhetnék barátokat?

A második válaszát mindenképp fogadd meg.

Most hogy állsz a dolgokkal?

Bírom az ilyen kérdéseket! 18 éves vagy, majd 2 hét múlva rájössz hogy mégis vannak. Aztán hogy nincsenek. Ez így váltakozik és változik ebben a korban, hacsak nincs valami mentális problémád ami miatt tényleg nem tudsz kapcsolatot teremteni. Nekwm colt, ezért tényleg nem voltak barátaim, csak néha elhívtak inni és akkor mentem. Nagy hiba volt rágörcsölni de rágörcsöltem és csak azt kerestem hogy férhetnék be a csapatba. Aztán szépen felnőttem és nem lettek barátaim. Nem is kellenek! Igaza van annak aki azt mondja hogy legyen az embernek ezy jó csaja és dolgok amit szeret csinálni. Meg nem árt ha haverjai is vannak. Nekem vannak de nem keresem őket pedig elvileg menő arcok (legalábbis tíz éve a legmenőbbek voltak a suliban - nevetséges!), ugyanis berúgáson kívül másra nem jók. Sajnos így unalmas az életem, egyedül még annyit se lehet egy kisvárosban csinalni mint egy retard "csapattal".

Most azon vagyok hogy rendeződjenek a dolgok a csajommal (vagy legyen egy újabb és jobb) találjak jóelfoglaltságokat és megtanuljak meditálni. Neked is ezt javaslom, ne futkoss csávók után :)

Egy osztály átlagosan 30 fő. Szerintem nem meglepő, ha nem találtál köztük éppen olyat, akinek hasonló az érdeklődése a tieddel.

Amikor egyetemre mész, akkor egy szűkebb érdeklődési körű társaságba kerülsz majd, hiszen mind ugyan azt a szakot választottátok valamiért. Sokkal jobb és könnyebb dolgod lesz, ezt a kicsit meg már kibírod. :)

Amire figyelned kell majd: Ne alakíts ki magadról olyan képet, amilyen nem vagy: akkor tényleg azokkal az emberekkel kezdesz majd megismerkedni, akik tényleg valók hozzád. :)

Persze rossz képet sem szabad kialakítani.

Egyébként megsúgom, hogy a népszerűségnek is nagy átka van: a pletyka.

Egyetemi éveim elején mindenki ismert, és mindenkinek volt rólam véleménye. Eddig nincs is baj. A baj akkor kezdődik, amikor olyasmit hallasz vissza magadról, aminek köze sincs a valósághoz, vagy ha van is, esetenként teljesen negatívvá formálják. Épp ugyan olyan magányossá válhat ilyenkor az ember, mintha soha senki nem szólna hozzá.

A "lúzer" barátaidon meg szerintem gondolkodj el egy kicsit - lehet, hogy jobban hasonlítanak rád, mint gondolnád. A kapcsolatokat nem elég megszerezni, fenn is kel tartani őket - hívd fel őket, hogy menjetek el kosarazni, bulizni, biliárdozni, vagy mit tudom én, mit szoktatok csinálni. :)

Remélem, nem hangzottam túl okoskodónak, csak írtam, ami jött. Remélem, hasznát veszed. :)