Túl öntörvényű vok? Tényleg beteges hozzáállás ez?
elterveztem, ha egyedül fogok majd lakni, feltétlenül szükségem lesz 1 külön hálószobára. ha csak 1 ágy fér bele, az sem gond, de ott egyedül akarok aludni.
az ismerőseim, akiknek ezt mondom, mind bolondnak néznek, miért nem akarok majd együtt aludni a barátommal, ha lesz majd(ebben sem vok biztos egyébként, h akarok kapcsolatot).
a másik, h igényt tartanék a péntek, v. a szombat estékre, amikor a barátaimmal találkoznék, és engedném, h ő is menjen a saját haveri körével. de fontos, h legyen egy napom, amikor nem lóg rajtam.
ezt is furának tartják mások.
ja, és egy nap csak egyszer hívhatna, ha nagy baj van, akkor kétszer. egyszerűen utálok telefonálni.
(mondjuk ebben az is közrejátszik, h eddig olyan barátaim voltak, akik folyton telón zaklattak, rámtelepedtek, és nem bírom a "bezártságot". de ez nem jelenti azt, h ne kötődnék v.kihez, ha szeretem).
20/L
Én is nagyon territoriális egyke vagyok, a hálómat és a fürdőmet sose osztanám meg senkivel, nincs a világon ember, akit képes lennék annyira szeretni, hogy lejjebb adjak a saját maslowi piramisomon nagyon alap, szent és sérthetetlen magánszférámból.
Mondjuk hozzáteszem, hogy kapcsolatom nincs, és nem is keresek. Harminc körül vagyok, és gőzöm sincs, milyen érzés lehet a szerelem, nem mindenki él át ilyet, és szerencsésnek is érzem magam, hogy engem elkerült. :D Mielőtt valaki a szokásossal jön: inkább jöjjön majd egy magányos, megkeseredett öregkor, mint egy kényszerű, fullasztó partnerkapcsolat béklyóiba zárt élet.
voltam szerelmes, aludtam is együtt az akkori párommal.
nem jött be, zavart, h alvás közben a fülembe fújta a hideg levegőt, h átkarolt, nekem + elzsibbadt az egész baloldalam, és nem tudtam úgy megfordulni, h ne ébresszem fel.
meg az is bosszantott, h mindig előbb ébredt, mint én (m az előbb felsoroltak miatt óránként felébredtem) és végig engem bámult, h alszok (erre is kényes vok. csúnyának érzem magam alváskor/alvás után) és ez nagyon zavart.
nem tudtam rendesen pihenni. ezért akarok igazából külön szobát. az is zavarna, ha pl. ő horkolna, v. ha én, és utána folyton ezzel cinkelne :D)
a telefonálás meg... volt 1 "telefonospasim". ő 1 nap 25-30(!) hívást eresztett rám. hát totál szétmentek az idegeim. mindig elmondani, hol vok, mit csinálok, kivel, hogyan miként (megjegyzem, szinte mindig alvás, fürdés zözben zaklatott).
a vége az lett, kihajítottam őtis, a telómat is. azóta viszont fóbiám van a telefontól. néha rámjön a sírás attól, ha csak csörög...ezért nem nagyon akaródzik új készüléket venni, ha nem muszáj.
és szerelem ide v. oda, ezek a dolgok nálam nem változnak, túl méyen belémivódtak sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!