Aszociális vagyok? Kell tennem ellene bármit is?

Én is ilyen voltam, de kb. 25 éves koromra teljesen átfordultam, most nagyon nyitott vagyok, minden érdekel, és imádok jönni-menni, nyüzsögni (még gyerekkel is) :)

Van testvéred? Ő is ilyen? Mert mi az öcsémmel teljesen egymás ellentétei voltunk, és ő volt ilyen nyüzsi, most meg ő lett az otthon ülős :)

Én is ilyen vagyok, de nekem az a heti 1-2 alkalom is sok lenne még a jó barátokkal is, általában inkább olyan 2-3 havonta egyszer összefutok velük aztán annyi. Szüleim, tesóm se hiányzik soha, egy éve külön lakom tőlük (bár velük gyakrabban találkozom azért, majdnem minden nap, de elég zavaróak). Apámmal is van hogy hónapokig nem is beszélünk, pedig jóban vagyunk. Csak nekem nem nagyon szoktak eszembe jutni mások, szóval én nem szoktam senkit keresni magamtól. Egyébként nem érzem hogy be lennék fordulva, vagy nem utálom az embereket, nincsenek komplexusaim se. Csak nem vágyom a társaságukra, ennyi.

És nem hiszem hogy ez ellen bármit is tenni kellene, minek erőszakolnád magadra a társaságot, ha nem élvezed? Én úgy vagyok vele, ha ahhoz van kedvem, akkor egyedül élem le az egész életem, és senkinek nincs hozzá semmi köze.

Túlreagálod, és attól szeretnél különleges lenni, hogy időnként magányra vágysz? IGEN.

Az embereknek néha szükségük van EGYEDÜLlétre, nincs ebben semmi eget rengető.

Aszociális akkor lennél, ha nem lenne egy barátod sem, ha nem beszélnél az emberekkel, teljesen egyedül ülnél a szobádban egész nap, és olyan zárkózottnak látszanál, hogy senki nem menne oda hozzád.